Oldal 34 [34]
OCR Output

2.2. AZ ADDIKCIÓ ETIOLÓGIÁJÁNAK MODELLJEI m 33

mint a szerhasználat vagy a szenvedélybetegség értelmezési kerete megjelenik
a hétköznapi és társadalmi diskurzusokban.

2.2.1.1. A morális modell

A morális modell a vallási megközelítésekben gyökerezik, elavultnak tekint¬
hető, az addiktológiai terápiás megközelítések között nem tartjuk számon
(Gerevich, 2008). Az addiktív viselkedést az egyén választásának, racionális
döntésének tartja, s mivel azt feltételezi, hogy az egyén célja az öröm maxi¬
malizálása, az erre adott megfelelő válaszreakciónak a lehetséges fájdalom és
büntetés tűnik. A kezelések célja az akaraterő fejlesztése. A 12 lépéses anonim
önsegítő csoportok (pl. AA: Alcholics Anonymus, Névtelen Alkoholisták)
használják a modell egyes elemeit. A modell értelmében az addikciót választó
személyek morálisan elítélendők, ezért nem a rehabilitáció, hanem a büntetés
a cél. Habár tudományos szempontból a morális modell elveszítette jelentősé¬
gét, a társadalmi (és politikai) diskurzusokban, valamint a szerhasználókkal
szembeni attitűdökben gyakran megjelenő érvelés.

2.2.1.2. A medikális modell

A medikális modell az addikció neurobiológiai alapjait hangsúlyozza, meg¬
közelítése szerint az egyénnek nincs kontrollja a függőség felett. A biológiai
mechanizmusokat két vezető elmélet magyarázza: a genetikai és a neuroadap¬
tációs. Ez utóbbi az addiktív viselkedések egyik legnépszerűbb magyarázó el¬
mélete, sőt Vrecko (2010) szerint az addikció azután vált univerzálisan elfoga¬
dott területté, miután az , agy betegségének?" titulálták. A medikális szemlélet
a betegségek nemzetközi osztályozási rendszereiben és diagnosztikus kézi¬
könyvekben értelmezi a függőséget és szerhasználatot, olyan kifejezésekkel
leírva, mint a visszaesések, sóvárgás, megvonási tünetek stb. A szerhasználók
elvesznek a tünettan mögött, és maguk is nem-szubjektumként kezdenek ma¬
gukra tekinteni, akiket a saját viselkedéseik vagy külső erők manipulálnak,
habár ezek az erők belőlük is fakadhatnak. Az addikció egyik legvitatottabb,
mégis legkitartóbb elmélete a betegségkoncepció, amelyben a függő személy
az elveszített akaraterejének áldozata (Levy, 2013). Jó példa erre az, amikor a
neuronok viselkedésével magyaráznak emberi viselkedéseket, mintha az in¬
toxikált molekulák , elrabolnák a szerhasználó agyát". Ebből következik a tel¬
jes prohibíció mint megoldás. De a szerhasználók hoznak döntéseket, az aka¬