2. AZ ADDIKCIÓ ELMÉLETEI ÉS MODELLJEI
A SZERHASZNÁLATTAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN
A női szerhasználat mint téma évtizedekig tartó elhanyagoltságának hátteré¬
ben feltételezhető, hogy az addiktív viselkedések, az addikció megértésében
alkalmazott elméletek és modellek fogalmi keretrendszerének hiányosságai
is állhatnak. Ez a fejezet áttekintést nyújt a jelenleg legismertebb értelmezési
keretekről, bemutatja az addiktív viselkedések morális, medikális, pszicho¬
lógiai és szociológiai modelljeit, összehasonlítja a klasszikus és modern szer¬
használati paradigmákat és diskurzusokat: a patológiás, az ártalomcsökken¬
tő és a fogyasztói paradigmák bemutatásán keresztül a régi és az új elméleti
megközelítési lehetőségeket. A fejezet végén összehasonlítjuk az addiktológiai
elméletek klasszikus és posztmodern megközelítéseit.
2.1. AZ ADDIKCIÓ ELMÉLETEI ÉS MODELLJEI
Az addikció témakörében az utóbbi évtizedekben a különféle tudományágak¬
ban (tarsadalomtudomany, bélcsészettudomany, természettudomany) végzett
vizsgálatok alapján számos ismeretet és elgondolást összegyűjtöttek. Világ¬
szerte rendszeres adatgyűjtést folytatnak a szerhasználat elterjedtségének
felmérésére, kvalitatív és kvantitatív módszertannal feltárják a szerhasználat
és az addiktív viselkedés jellemzőit, a hatékony kezelés és ellátás feltételeit,
a felépülés tapasztalatát és megfelelő körülményeit. Mindezek a tudományos
módszerekkel gyűjtött adatok és ismeretek hozzájárulnak az addikció el¬
méleteinek és modelljeinek megfogalmazásához, amelyek különféle fogalmi
rendszerekbe szervezve leírását adják a jelenségnek. Az addikció elméleteinek
és modelljeinek legnagyobb kihívása az, hogy egyszerre kellene megmagya¬
rázniuk, hogyan működik a függőség egyéni és társadalmi szinten, milyen
folyamatok zajlanak közben, és mi szükséges a kialakulásuk megelőzéséhez és
a felépüléshez (West, 2001; Demetrovics, 2007).
A szerhasználat, a függőség és az addikció témaköre összetett szociálpoli¬
tikai és közegészségügyi elméleti és gyakorlati kérdéskör. Felmerülnek a (köz)
egészségügyi, társas-társadalmi és az egyéni pszichológiai kockázati tényezők,