Seite 412 [412]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) s Végül, de nem utolsósorban: a személyes érintettség kérdése. Már az 1945— 48 közötti korszakot tárgyalva felbukkantak a könyvben olyan szereplők, akik később tanáraim vagy kollégáim/főnökeim lettek (konkrétan CsehSzombathy László és Kemény István); majd a 6. fejezetben az ilyen szociológusok száma természetesen továbbgyarapodott (bár azok miatt aggódom igazán, akiknek a nevét nem említettem -— elnézést kérek; talán majd a második kiadásban). A személyes érintettség azonban szintet lép abban a korszakban (1989-ben jelent meg az első publikációm), amelyben e kötet szerzője személyesen is megjelenik. A szociológiai mező sűrű szövedék, a ma aktív szociológusok jelentős hányadával együtt jártam egyetemre, egy munkahelyen dolgoztunk, közös kutatásban vettünk részt, opponáltuk vagy recenzáltuk egymás munkáit, meghallgattuk egymás előadását egy konferencián, és így tovább. Sőt: újra meg újra meglepve tapasztalom, hogy milyen erős attitűdöket vált ki a kollégákból egy rövid olvasmányrészlet vagy egy interjú egyetlen mondata a pályatárstól, esetleg akár egy harmadik kolléga megjegyzése az illetőről (félreértés ne essék — nyilván én sem vagyok kivétel ebből a szempontból). Elvben természetesen mindenki a tudományos viták , oldalán áll", a gyakorlatban azonban a megjelent vagy kinyilvánított érdemben kritikai írások vagy akárcsak megjegyzések szinte mindig érzékeny pontokat érintenek, nagyon gyakran kifejezetten sérelmeket keltenek (és átlagosan egynél több , áldozatnál").?" Sokakat pedig a mellőzésük sért, pedig nem is ez a legrosszabb opció — folyosói pletykák szerint nem én vagyok az egyetlen, aki a már megkezdett recenziót inkább be sem fejezte, mert nem akarta sem az ismertetni szánt mű szerzőjét megbántani, sem pedig az önfeladásig tompítani a kritikáját. A fent felsorolt tényezők nem ,ijesztenek meg", inkább kihívásként kezelem, hogy így próbáljak meg egy vázlatot nyújtani az 1990 és 2020 közötti korszak szociológiai gondolkodásáról. De ez annyira más jellegű kihívás, mint amellyel a fent olvasható hat fejezetben próbáltam megküzdeni, hogy úgy döntöttem: nem akarom a kötetet ezzel terhelni. Ráadásul az internetrobbanás miatt új lehetőségek nyílnak szakmai gondolatok nyilvánosságra hozatalában, amelyeket a szociológiai intézményrendszer nem méltányol túlságosan, de egy kísérletet megérdemel. Kevésbé homályosan: az 1990 és 2020 közötti korszakra kitekintő fejezetet a közeljövőben meg fogom írni, de egy külön írásba ,kiszervezve". Ez az Elhagyott fejezet talán egy 131 Példának okáért: a 6.2.4 alfejezetben említett recenzióm állítólag nem is annyira magát a szerzőt sértette, mint legalább négy tisztelő-barát-kollégáját, akik megosztották egymással véleményüket, majd egyikük egy ledorongolónak szánt olvasói levéllel reagált. Szerencsére nem talált. s 4ll "
