Oldal 412 [412]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
s Végül, de nem utolsósorban: a személyes érintettség kérdése. Már az 1945—
48 közötti korszakot tárgyalva felbukkantak a könyvben olyan szereplők,
akik később tanáraim vagy kollégáim/főnökeim lettek (konkrétan Cseh¬
Szombathy László és Kemény István); majd a 6. fejezetben az ilyen szocio¬
lógusok száma természetesen továbbgyarapodott (bár azok miatt aggódom
igazán, akiknek a nevét nem említettem -— elnézést kérek; talán majd a má¬
sodik kiadásban).
A személyes érintettség azonban szintet lép abban a korszakban (1989-ben jelent
meg az első publikációm), amelyben e kötet szerzője személyesen is megjelenik.
A szociológiai mező sűrű szövedék, a ma aktív szociológusok jelentős hányadá¬
val együtt jártam egyetemre, egy munkahelyen dolgoztunk, közös kutatásban
vettünk részt, opponáltuk vagy recenzáltuk egymás munkáit, meghallgattuk
egymás előadását egy konferencián, és így tovább. Sőt: újra meg újra meglepve
tapasztalom, hogy milyen erős attitűdöket vált ki a kollégákból egy rövid olvas¬
mányrészlet vagy egy interjú egyetlen mondata a pályatárstól, esetleg akár egy
harmadik kolléga megjegyzése az illetőről (félreértés ne essék — nyilván én sem
vagyok kivétel ebből a szempontból).
Elvben természetesen mindenki a tudományos viták , oldalán áll", a gyakor¬
latban azonban a megjelent vagy kinyilvánított érdemben kritikai írások vagy
akárcsak megjegyzések szinte mindig érzékeny pontokat érintenek, nagyon
gyakran kifejezetten sérelmeket keltenek (és átlagosan egynél több , áldozatnál").?"
Sokakat pedig a mellőzésük sért, pedig nem is ez a legrosszabb opció — folyosói
pletykák szerint nem én vagyok az egyetlen, aki a már megkezdett recenziót
inkább be sem fejezte, mert nem akarta sem az ismertetni szánt mű szerzőjét
megbántani, sem pedig az önfeladásig tompítani a kritikáját.
A fent felsorolt tényezők nem ,ijesztenek meg", inkább kihívásként kezelem,
hogy így próbáljak meg egy vázlatot nyújtani az 1990 és 2020 közötti korszak
szociológiai gondolkodásáról. De ez annyira más jellegű kihívás, mint amellyel
a fent olvasható hat fejezetben próbáltam megküzdeni, hogy úgy döntöttem: nem
akarom a kötetet ezzel terhelni.
Ráadásul az internetrobbanás miatt új lehetőségek nyílnak szakmai gondola¬
tok nyilvánosságra hozatalában, amelyeket a szociológiai intézményrendszer
nem méltányol túlságosan, de egy kísérletet megérdemel. Kevésbé homályosan:
az 1990 és 2020 közötti korszakra kitekintő fejezetet a közeljövőben meg fogom
írni, de egy külön írásba ,kiszervezve". Ez az Elhagyott fejezet talán egy
131 Példának okáért: a 6.2.4 alfejezetben említett recenzióm állítólag nem is annyira magát a szerzőt
sértette, mint legalább négy tisztelő-barát-kollégáját, akik megosztották egymással véleményüket,
majd egyikük egy ledorongolónak szánt olvasói levéllel reagált. Szerencsére nem talált.
s 4ll "