Oldal 409 [409]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Befejezésül két megjegyzés, amelyek úgy csökkentik az utolsó bekezdés gyomorszorító feszültségét, hogy egyúttal fokozhatják az abszurditás érzését is a magyar társadalmi valósággal kapcsolatban (természetesen a lezárult szocialista korszakról van szó...) Először is: mind a túlórázó brigád, mind a második gazdaságban is dolgozók körében elterjedt stratégia volt a teljesítmény tudatos visszatartása a , rendes" munkaidőben. Miközben például Kornai János is magától értetődőnek kezeli ezen stratégia létezését (2012/1992:246), Héthy Lajos és Makó Csaba fent idézett esettanulmányában pedig részletesen elemzi, jómagam személyesen is találkoztam olyan nyugati társadalomtudósokkal, akik teljes értetlenségüket fejezték ki a fogalommal kapcsolatban: a teljesítmény-visszatartás (valamint, nagyon fontos, a szervezetlenségből adódó rendszeres kényszerszünetek) és önkizsákmányoló munka kombinációja pedig végképp érthetetlen volt számukra. Tartok tőle, a szocializmus után, mind a fiatalabb nemzedékek, mind az emlékeiket az 1990 utáni korszak , követelményei" alapján átformáló idősebbek számára is egyre érthetetlenebbé válik majd ez a világ. Mivel attól is tartok, hogy az utolsó mondat megjegyzése cinikus szellemeskedésnek tűnik, felidézek egy olyan vizsgálatot, amelyben kivételesen számszerűen megragadható, hogy a történelemhamisítás családok milliói szintjén űzött gyakorlat. Egy 2014-es vizsgálat 12. évfolyamos tanulók reprezentatív (több mint 4000 fős) mintáján azt találta, hogy s a diákok válaszai szerint a Kädär-korban szüleik 3,8%-a (a rokonaik 8,7%-a) „vett reszt ellenzeki tevekenysegben”; ugyanakkor + szüleik 1,9%-a (rokonaik 7,2%-a) volt a kommunista pärt (MSZMP) tagja. (Csákó 2014). A történészek szerint s 1986 végén az MSZMP-nek 883 ezer tagja volt, ami a húsz éves és idősebb népesség 11,4596-ával azonos; s az ellenzékiek száma szigorúan véve pár száz fő lehetett, talán ezres nagyságrendű szimpatizáns-körrel kiegészítve. Miközben a második gazdaságban dolgozó , vállalkozók" számára gyakran pusztán a szocialista hiánygazdaság (Kornai 1980) réseinek fantáziátlan betömése is elég lehetett az ,extraprofithoz," addig a szocialista magyar nagyüzemben gyakran még a , normál üzemmenetet" is csak kreatív szabályszegések sorozatával lehet fenntartani. Kemény István (1990a) mutatja be, hogy még a futószalag + 408 *
