Oldal 407 [407]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Az 1964/66-os események tanították meg a munkásokat arra, hogy a teljesítmény még
viszonylag mérsékelt emelése is normaszigorítást eredményezhet, ami az ő szempont¬
jukból rontja a ,munkaráfordítás" és a , gazdasági haszon" közötti arányt. A túlórák és
a céljutalmak kikényszerítése nem jelentett ilyen kockázatot. (Héthy-Makó 1972:95)
Ráadásul az alapkereset , felnyomása" nemcsak kockázatosabb stratégia, de ennek
lehetőségei éppen az idősebb elit munkások esetében merültek ki. A személyi
órabéreket ugyanis elsősorban a , gyakorlati idő... és aszakképzettség [határoz¬
ta megl ...így rendkívül szűk lehetőség volt arra, hogy a személyi órabérekben a
két tényezőtől gyakran független harmadik, az egyéni igyekvés és szorgalom is
kifejezést nyerjen. [...] IA] dolgozók 12-14 év gyakorlati idő alatt, tehát 30-32 éves
korukig megkapják a jelenlegi helyzet alapján várható személyi órabér-emelke¬
desük 97,2%-at!” (Héthy—Mak6 1972:58) A jelenség nem egyedi, állapítják meg
a szerzők, mert miközben az ország különböző gépgyárainak a teljesítménye
változó, addig a berszintjük nivellält. (Hethy-Makö 1972:59)
Hasonló eredményekre jutott Kemény István is a Csepeli Vas- és Fémművek
Motorkerékpárgyárában. Az üzemben dolgozó 113 fő közül a , bárhol bevethető"
legjobb 10-12 fő számít az informális , túlórázó brigád" tagjának. Míg hivatalo¬
san még az ötven éven felüli férfiak is csak 2502 forintot kereshetnének, a tény¬
leges keresetek a túlóráknak köszönhetően magasabbak, a , túlórázó brigád"
tagjainál akár 4-5 ezer forint is lehet.
A túlórának ez a rendszere a munkaszervezet tengelyévé vált. Jelenleg a normál telje¬
sítményért olyan bér jár, amelyből megélni nem lehet, és amely bérért igényes dolgozó
ezta munkát nem vállalja. Be van építve... hogy aki meg akar élni, aki tud és akar dol¬
gozni, az saját munkaerejének maximális kiaknázása árán túlórában végzi el munkáját
— akár havi 120-180 túlóra elvégzésével. (Kemény 1990b/1973:56) A teljesitmény
és a túlóra , az üzemvezető és a munkások közötti közvetlen alku tárgyai" (Ke¬
meny 1990b/1973:57), amelybe a „legjobb, legregibb, legtekintelyesebb, legbefo¬
lyásosabb munkások" szállnak be — különben utóbbiak könnyen odébbállnak,
keresve egy alkuképesebb üzemi vezetést.
A jövő-menő fiatalok nem veszélyeztetik ezt a konvencionális rendet. Mihelyt azonban
olyan új ember kerül be a gyárba, akinek megvan a képessége és akarata ahhoz, hogy
a négy-ötezer forintot kereső elitbe kerüljön, de oda még nem került be, felbomlik a
konvencionális rend, és megkezdődik a harc, amíg a szükséges módosítások meg nem
történnek. (Kemény 1990b/1973:60)
+ 406 *