Seite 405 [405]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Következésképpen a többletmunka nem eredményezett , automatikusan" több bért, még ott sem, ahol elvileg teljesítménybérezés létezett. A termelésirányítás különböző szintjein irányítók jól kidolgozott összmunkája, a darabbérrel és a normával"? való állandó manipulációk révén elérte, hogy a munkások érdekeltek legyenek az előírt kibocsátást pár százalékos felülteljesítésében. A norma jelentős túlteljesítésében ugyanakkor a dolgozók nem voltak érdekeltek: ezzel ugyanis azt kockáztatták, hogy a norma emelésével az egyszer elért pluszjövedelmet beolvasztják a , normál" bérébe. Tegyük hozzá, hogy a normák folyamatos emelése amúgy is állandó tendencia volt. A darabbéres munkák között voltak , rosszul fizető" és ,jól fizető" változatok (Haraszti 1989/1979, Moldova 1984/1977, Hethy-Makö6 1972) is, annak megfelelően, hogy a munkások megítélése szerint milyen , könnyen", illetve nehezen lehetett a normaidőn belül teljesíteni. A , rosszul fizető" és ,jól fizető" munkák ütemezésében a vállalatoknak rendszerint kisebb vagy nagyobb mozgástere volt, a műhelyeken belül a művezetőknek volt lehetősége arra, hogy sajátos alkufolyamatban elosszák azokat a beosztottjaik között. Hogyan lehetséges ilyen körülmények között a jövedelem növelése? Változatos technikákkal, időnként bonyolult játszmákkal, amelyekben a munkásoknak korántsem a passzív elszenvedő szerepe jutott.?? A Héthy Lajos és Makó Csaba klasszikus vizsgálatában szereplő nagyvállalat?" , rendszeresen és bátran hozzanyult a munkanormakhoz” (Héthy—Mak6 1972:55), egészen pontosan 1960 és 1969 között hat alkalommal emelték a teljesítményelvárást. Ráadásul 1968 elején a gyár sorozatosan , rosszul fizető" munkákat ütemezett (Héthy-Maké 1972:89), ezek bérre gyakorolt hatása pedig átlépett egy bizonyos kritikus határt. A vizsgálat fókuszában álló, különösen nehéz munkát végző egyengető-lakatosok csaknem fele kilépett ki a gyárból, míg a maradók , az egyes vonásaiban olykor már a sztrájkra emlékeztető teljesítményvisszatartás" (Hethy-Makö 1972:7) gyakorlatához folyamodtak. Míg az egyengető-lakatosok addig általában a 122 Itt a 10096-os teljesítésként meghatározott kibocsátás. 123 Haraszti Miklós, az egyetemről politikai okokból kizárt (és később politikusi pályára tért) gyári munkásként így tapasztalta: a , norma alig titkolt kényszer a bérmunka látszólagos önkéntességén belül..." (1989/1979:119) Az ügyész véleményével szemben (Haraszti szociográfiája szolgáltatta az ürügyet a Kádár-kor utolsó sajtóperéhez) nem politikai elfogultsága miatt láthatta így, hanem mert a Kemény István által , fluktuáló fiataloknak" nevezett munkás-csoporthoz tartozott, akik a magasabb bérért folyó játszmákban gyenge játékosoknak számítottak az , idősebb" elit szakmunkásréteghez képest. (Kemény 1990b/1973:55; de hasonló különbségeket ír le Héthy és Makó is, lásd ugyanebben a bekezdésben.) A könyvben meg nem nevezett vállalatról azóta már leírható, hogy a szocialista gépipar egyik zászlóshajója, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár volt. A határozott és a korban szokatlanul kezdeményezőképes menedzsmentet gyakorlatilag Horváth Ede személye határozta meg (1963 és 1989 között vezérigazgató). 424 + 404 +
