Oldal 404 [404]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
A mozdonyvezetők legálisan is többet kereshettek, mint mérnökeik vagy veze¬
tőik, tipikusan a sok túlórával (bár munkaidő és fizetés nem egyenesen arányos).
A plussz jövedelem egy része láthatatlan — a könyv állandóan visszatérő motí¬
vuma, a MÁV egészét illetően a lopás lehetősége és kiterjedt gyakorlata. Vagy: a
mozdonyvezetőknél az útleveles forda, tehát a határon túlra vezető járatok főleg
azért vannak a vasutas tápláléklánc csúcsán, mert extra lehetőséget nyújtanak
a seftelésre (csempészet és illegális kereskedelem). Mindezen jövedelmek eléré¬
se érdekében a mozdonyvezetők egymás konkurensei, és talán ezzel magyaráz¬
ható, hogy a szociográfiában bemutatott mozdonyvezetőknek nagyon laza az
egymáshoz való viszonya (— 6.3.3). Az ütlevelesek csempésztevékenységére sem
a vámosok jelentik a legfőbb veszélyt, hanem a vetélytárs kollégák, akik gyakran
annak reményében jelentik fel az embert, hátha a helyére kerülhetnek. (Moldo¬
va 1984/1977:165)
19
c) A ,túlórázó" stratégia.
A korszak minden szociológiai vizsgálata"? (Héthy-Makó 1972; Kemény 1990a,
illetve néhány tanulságos szociográfia, mint Berkovits 1976, Haraszti 1989/1979,
Kardos 1982, Moldova 1984/1977) azt mutatta, hogy a szocialista nagyiparban
dolgozók első számú motivációs forrását ,a pénz", tehát a kereset" jelentette.
Ugyanakkor a bérrendszer - részben ideológiai okokból, részben a bürokratikus
szabályozás logikája"! miatt — erősen nivelláló jellegű. (Kornai 2012:250—254)
“9 Valamint a hétköznapi tapasztalat: nem véletlenül lett népszerű városi legenda a Puskás Ferencnek
tulajdonított , kis pénz — kis foci, nagy pénz — nagy foci" mondás (Marinov 2010).
120 Egy jellegzetes idézet: a ,pénznek — mint gazdasági és egyben nem gazdasági ösztönzőnek, azaz
presztízs-szimbólumnakis - a szerepe domináns. A tárgyalt vállalat munkásai, nagy többségükben
keményen dolgozó, mezőgazdaságból jött emberek, az üzemben a bérnek mindennél nagyobb
jelentőséget tulajdonítottak. sA pénz az első.x s) Nem vagont gyártani jöttünk ide, hanem pénzt
keresni.« [...] A programszerű megnyilatkozásoknak [...] az emberek cselekvése adott igen szilárd
fedezetet." (Héthy-Makó 1972:41)
Vagy: , (A munkásnak] napjának minden percében számolnia kell az idővel, a pénzzel, a
lehetőségekkel. Fejében óra és számológép kattog, amelyek egy művelet befejeztekor bediktálják
a forintot és a fillért. Ha felszínen akar maradni, magatartását messzemenően ki kell számítania.
Menthetelenül lemaradnak azok, akik erre a racionalizmusra nem képesek." (Kemény 1991b/1987:120)
Vagy: a , mozdonyvezetők közül sokan minden fillért számontartanak, a hónap közepén is
pontosan meg tudják mondani, hogy addig mennyit kerestek. Minden vélt vagy valódi anyagi
hátrányt személyük elleni merényletnek tekintenek; előfordult, hogy egy mozdonyvezető, mikor
megtudta, hogy egy rosszabbul fizető mozdonyra osztották be, annyira indulatba jött, hogy
idegrohamot kapott, és szolgälatkeptelenne vält...” (Moldova 1984/1977:167-168)
A szocialista vällalatok az ün. puha költsegvetesi korlät (Kornai 1980, 1993 vagy 2012/1992)
miatt érzéketlenek voltak a költségekre, beleértve a bérköltséget is. A pénzügyi irányítás adott
42
rendszerben rákényszerült a szigorú(nak tűnő) bérrestrikcióra az infláció elszabadulásának
elkerülése érdekében.
+ 403 +