Oldal 404 [404]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) A mozdonyvezetők legálisan is többet kereshettek, mint mérnökeik vagy vezetőik, tipikusan a sok túlórával (bár munkaidő és fizetés nem egyenesen arányos). A plussz jövedelem egy része láthatatlan — a könyv állandóan visszatérő motívuma, a MÁV egészét illetően a lopás lehetősége és kiterjedt gyakorlata. Vagy: a mozdonyvezetőknél az útleveles forda, tehát a határon túlra vezető járatok főleg azért vannak a vasutas tápláléklánc csúcsán, mert extra lehetőséget nyújtanak a seftelésre (csempészet és illegális kereskedelem). Mindezen jövedelmek elérése érdekében a mozdonyvezetők egymás konkurensei, és talán ezzel magyarázható, hogy a szociográfiában bemutatott mozdonyvezetőknek nagyon laza az egymáshoz való viszonya (— 6.3.3). Az ütlevelesek csempésztevékenységére sem a vámosok jelentik a legfőbb veszélyt, hanem a vetélytárs kollégák, akik gyakran annak reményében jelentik fel az embert, hátha a helyére kerülhetnek. (Moldova 1984/1977:165) 19 c) A ,túlórázó" stratégia. A korszak minden szociológiai vizsgálata"? (Héthy-Makó 1972; Kemény 1990a, illetve néhány tanulságos szociográfia, mint Berkovits 1976, Haraszti 1989/1979, Kardos 1982, Moldova 1984/1977) azt mutatta, hogy a szocialista nagyiparban dolgozók első számú motivációs forrását ,a pénz", tehát a kereset" jelentette. Ugyanakkor a bérrendszer - részben ideológiai okokból, részben a bürokratikus szabályozás logikája"! miatt — erősen nivelláló jellegű. (Kornai 2012:250—254) “9 Valamint a hétköznapi tapasztalat: nem véletlenül lett népszerű városi legenda a Puskás Ferencnek tulajdonított , kis pénz — kis foci, nagy pénz — nagy foci" mondás (Marinov 2010). 120 Egy jellegzetes idézet: a ,pénznek — mint gazdasági és egyben nem gazdasági ösztönzőnek, azaz presztízs-szimbólumnakis - a szerepe domináns. A tárgyalt vállalat munkásai, nagy többségükben keményen dolgozó, mezőgazdaságból jött emberek, az üzemben a bérnek mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. sA pénz az első.x s) Nem vagont gyártani jöttünk ide, hanem pénzt keresni.« [...] A programszerű megnyilatkozásoknak [...] az emberek cselekvése adott igen szilárd fedezetet." (Héthy-Makó 1972:41) Vagy: , (A munkásnak] napjának minden percében számolnia kell az idővel, a pénzzel, a lehetőségekkel. Fejében óra és számológép kattog, amelyek egy művelet befejeztekor bediktálják a forintot és a fillért. Ha felszínen akar maradni, magatartását messzemenően ki kell számítania. Menthetelenül lemaradnak azok, akik erre a racionalizmusra nem képesek." (Kemény 1991b/1987:120) Vagy: a , mozdonyvezetők közül sokan minden fillért számontartanak, a hónap közepén is pontosan meg tudják mondani, hogy addig mennyit kerestek. Minden vélt vagy valódi anyagi hátrányt személyük elleni merényletnek tekintenek; előfordult, hogy egy mozdonyvezető, mikor megtudta, hogy egy rosszabbul fizető mozdonyra osztották be, annyira indulatba jött, hogy idegrohamot kapott, és szolgälatkeptelenne vält...” (Moldova 1984/1977:167-168) A szocialista vällalatok az ün. puha költsegvetesi korlät (Kornai 1980, 1993 vagy 2012/1992) miatt érzéketlenek voltak a költségekre, beleértve a bérköltséget is. A pénzügyi irányítás adott 42 rendszerben rákényszerült a szigorú(nak tűnő) bérrestrikcióra az infláció elszabadulásának elkerülése érdekében. + 403 +
