Seite 399 [399]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G A helyzet iróniája, hogy a magánszektor számottevő része éppen azért keres sokat, mert nem kapitalista, hanem , testidegen" szocialista környezetben, krónikus hiánygazdaságban dolgozik. A saját kocsiját vezető taxis vagy a sarki kis zöldséges az alsó középosztályhoz tartozik az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, míg a reformszocializmus országaiban a , gazdag" emberek közé tartozik (Kornai 2012/1992:456) b) A ,szimbióta" stratégiák. Mint a 6.16 ábrán láthattuk: 1980-ban az összes dolgozó s kevesebb, mint 496-a nem volt állami alkalmazott/téesz-tag; s az iparban, kereskedelemben és szolgáltatásokban dolgozó nem állami alkalmazottak aranya pedig csak 1,6% volt. (KSH 1996:89) Ugyanakkor korabeli becslések szerint: s a teljes munkaidőalap 3396-át a második gazdaságban dolgozták le; s a javító/karbantartó tevékenységek esetében ez az arány 8796 volt; s a lakásoknak (lásd később) az 1970-es években mintegy kétharmadát, az 1980-as években több mint négyötödét magánerőből építették. (Kornai 2012/1992:463, Gábor R. — Galasi 1981) A teljes munkaidőalap fogalmába ráadásul nem számolták bele s a házimunkára, illetve s a közlekedésre szánt időt — pedig ezek sem voltak jelentéktelen tételek. A házimunkára fordított idő , eltűnt" a családnak nevezett mikrointézmény keretein belül. Mint már utaltam rá, 1980-ban a 15—54 éves nők között 73,296-ra nőtt az aktív foglalkoztatottak aránya (a passzív foglalkoztatottakkal és a tanulókkal együtt: 93,2%, Andorka-Harcsa 1990b:94), ugyanakkor, ha a nök häzimunkára és gyereknevelésre fordított átlagos idejét adott korszakban 100-nak vesszük, akkor — az alig magasabb foglalkoztatottsággal rendelkező — férfiak hasonló mutatója 1963-ban 35,2, ami 1986-ra 43,2-re nő. (Falussy 2004:94) Tegyük hozzá, a mutató növekedése részben a nők házimunkára fordított idejének csökkenése miatt következett be, a férfiak erre fordított ideje alig 796-kal nőtt + 398 "
