Oldal 397 [397]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Egyetemista koromban rám is nagy hatást gyakorolt ez a felfogás, éppen ezért
nehéz feldolgoznom: a rendszerváltást követő három évtized az optimista pol¬
gárosodás / , kettős társadalom"-felfogások utólagos cáfolatát hozta magával.
A polgári értékek elterjedésére vonatkozó várakozások, a legeufemisztikusabban
fogalmazva is, nem jöttek be. És míg 1990-ben azt hittük, hogy , versenyelőnyünk"
lesz a második gazdaságot nélkülözni kénytelen többi szocialista országgal
szemben, azóta szembesülnünk kellett azzal, hogy valamennyi tőlünk északra
elterülő posztszocialista ország (köztük a történelmi Magyarország átlagnál
szegényebb régiója helyén kialakult Szlovákia, vagy a Szovjetunióba kényszerített
balti országok is) lehagytak bennünket az egy főre eső össztermék terén. Sőt: a
vásárlóértéken számított egy főre eső GDP terén is, bár Románia egészének át¬
laga lemarad Magyarország egészéhez viszonyítva; Bukarest ugyanakkor lehagy¬
ja Budapestet, a két Magyarországgal határos erdélyi régió pedig lehagyja a két
alföldi magyar régiót. (Eurostat 2019)
Koräbban (> 5.4.3) ideztem egy Kemény István által meginterjúvolt munkást,
aki szerint az , lenne az igazságos, ha a kutató mérnök, kutató orvos jövedelme
lenne a legnagyobb. Egy jó kutató keressen kétszer annyit, mint egy jó kohász."
(Kemeny 1990a/1971:155) Ha a „citoyen egalitarianizmus” vagy a csalädi kere¬
teken tülnyülö szolidaritäs gondolata nem is, a jövedelmi nivellälödäs normäja
annál inkább gyökeret vert a szocialista Magyarországon. A gyakorlatban azon¬
ban a munkavállalók többsége, feltehetően nagy többsége arra törekedett, hogy
többet keressen, mint amennyit egy ideáltipikus szocialista rendszer , kiutalt"
volna számára.
A továbbiakban a , többet keresni" stratégiák típusait fogom sorra venni a kései
szocializmus korában. Ezen tipológia követése keresztbemetszi az első/második
gazdaság megkülönböztetését, és ez nagyon is jól van Így.
s Egyrészt, pusztán a korszak , optikai csalódása" volt, hogy a , többet keresni"
stratégia kizárólag amásodik gazdaságban (és a vezetők szűk körében) léte¬
zett, és hogy az erre törekvő, egyáltalán, a vállalkozókedvű, kreatív emberek
szükségképpen itt kötöttek ki, miközben az első gazdaságban kizárólag a
gépies utasítás-követés maradt, nyomott bérért.
Másrészt, a fogalom bármennyire hasznos, amikor egymástól gyökeresen
különböző tevékenységeket fog össze, megtévesztő is lehet, mert azt sugall¬
ja, mintha a második gazdaság a (kväzi-)ällamositott szocialista gazdaság
egyfajta alternatívája lett volna, viszonylagos autonómiával és elkülöníthe¬
tőséggel.
.
* 396 *