OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Amikor beszélgetéseink során arra kértük Juhászt, hogy magyarázza meg, miért gondolja, hogy a polgárosodás nem a kapitalizmus restaurációja, ismételten viszszatért a , közösségi érzés" és az új vállalkozók , civis kötelességérzetének" témájára. Még a legsikeresebb vállalkozók sem akarnának különösen meggazdagodni, mert a polgárosodás eredményeként megszűnt a falun belüli kaszt jellegű megosztottság, és az egalitarianizmus vált uralkodó normává [kiemelés tőlem — D. Cs.]. (Szelényi 1992/1988:77) Bár megközelítőleg sincs annyi tapasztalatom a falusi terepmunkäban, mint Juhász Pálnak, mégsem érzem meggyőzőnek, hogy ,,az egalitarianizmus vält [volna] uralkodó normává" a késő Kádár-kori falvakban. Egyrészt, , nem logikus", hogy egy nemzedék alatt eltűntek volna a falusiakat tagoló társadalmi különbsegek (> 4. es 5. fejezet szinte egésze). Sőt, fél nemzedék alatt, hiszen például Fél Edit és Hofer Tamás Átány-kutatása az 1950-es években, majd a következő évtized első felében zajlott (c 6.4.2) Átányban szigorú, kidolgozott, nemcsak a családokig, de egészen az egyes egyénekig lebontott presztízs-hierarchia érvényesült, amit a templomi ülésrend" mintegy objektivalva meg is jelenített. (Fel-Hofer 2010/1969:83-89, az ülésrend részletes, kétoldalas ábrája: 86—87) A szigorúan hierarchizált ülésrendet az egyház is hiába próbálta megreformálni. Egyes előkelő [kiemelés az eredetiben — D. Cs.] padok megostromlása mintegy családi erőfeszítések célja és a társadalmi emelkedés elismerése lehet. Még az 1950-es évek elején is elhangzott fiatalasszonyok szóváltásában: , Én azért csak jobban mentem férjhez, mint te, mert engem az első padba vezettek, téged a másodikba." [...)] A templomi ülőhelyválasztás szimbolikus jelentőségét példázhatja, hogy 1948-ban a helyi kommunista pártszervezet titkára ünnepélyesen beült a községi bíró helyére. (Fel-Hofer 2010/1969:89) Päpay Zsuzsa (1989) — a kötetben említett utolsó néprajzi kutatás, amely akár a 6.4 fejezetbe is kerülhetett volna — az 1980-as évek mátravidéki falujában úgy találta, hogy szigorú státushierarchia uralkodik, amelyet éppen a , felül levők" próbálnak tagadni vagy bagatellizálni, bár érezhetően önvédelmi reflexből, a kuláküldözésekre (— 6.3.2) emlékezve: 106 A hierarchia intézményesített megjelenítésére nem is lehetett más lehetőség, a faluban is ervenyesülö familista (> 4.3.1, 4.4.1, ill. Dupcsik-Tóth 2008, 2014; Dupcsik 2012b) izoláció miatt: „Ätänyon az élet általában kis csoportokban, rendesen a családi körben folyik. Hüszan, harmincan is ritkán gyűlnek össze. A faluban egyetlen olyan hely van, ahol virtuálisan a község minden, legalább iskoláskort elért lakójának helye, méghozzá pontosan meghatározott helye van: a templom." (Fél-Hofer 2010/1969:83) * 392 "