Page 384 [384]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) Átmeneti korszakban élünk, magyarázza a szerző, és eközben, először úgy tűnhet az olvasóknak, hogy a múlt tisztán negatív, a jelen problémáit az okozza, hogy még nem haladtuk meg teljesen a múltat, illetve vannak tévelygések is a jövő felé haladva — de látható, hogy az irány alapjában véve jó. Már túl vagyunk az évszázadok merevítette, soha nem változtatható társadalmi renden, és átlátunk a mozgékonyan fejlődő, rugalmas társadalmi alakulatokba; már túl vagyunk a legszűkösebb létszintek tömeges felemelkedésén, de még innen vagyunk, hogy általános legyen a jólét. Középen vagyunk a szükséglet és a fogyasztás szintjén is. de [legaläbb] a tômeges nyomor, a törvény rendjére emelt éhezés vallással igazolt magabiztosságán már jócskán túlhaladtunk. (Losonczi 1977:29) Az első benyomást azonban maga a szerző oszlatja szét, meglehetősen határozottan: Szokás nálunk megbélyegző módon említeni , a múlt káros örökségeit", pedig a múltnak vannak a mát építő pozitív segítő értékei, és ugyanakkor vannak a mai értékekkel szemben álló magatartás- és erkölcsi sémák is — éppen úgy, mint a mának. Sommásan elítélni mindazt, ami a múltban létrejött, mélyen társadalomellenes, történelmietlen, és félrevezetően hamisít. (Losonczi 1977:59) Nemcsak egyszerű deklarációról van szó, hanem a szerző kutatásai során kikristályosodott általánosításról, amely konzekvensen érvényesül, a csaknem nyolcszáz oldalas könyv egészében. A szerző, a rá annyira jellemző elegáns érveléssel mutatja ki, hogy az értékrendnek még azok az elemei is, amelyeket a rendszer szeretett volna saját alkotásának tekinteni, a múlt elevenen élő örökségének a részét képezik. Egyik , kedvencem" a könyvben, amikor a korabeli ideológia és közbeszéd egyik homokzsákjáról, a , kispolgárról" ír: gondolatmenetét Leninidézettel kezdi (Losonczi 1977:167-168), hogy aztán lépésről árnyalja a képet, s megágyazzon az ilyen kijelentéseknek: Az uralkodó értékelvek: a munka tisztelete, a kispolgári munkaetika és önfogyasztó, sőt önpusztító energiája. [...] Valójában mi sem áll távolabb ettől a társadalmi rétegnek nem nevezhető elég vegyes összetételű képződménytől, mint a ,,kispolgarsag” — ... [pontosabban] közhely jellemzője, a laza, önös hedonizmus -—, amelyet olyan szívesen és egyszerűen bélyegként illesztenek manapság a semmivel sem törődő, maguknak vígan élő, mindentől elzárkózó emberekre. Ezt a réteget tehát a szakma becsülete, a szakmára épített tulajdon, a tulajdonra épített pozíció, a korlátlan idejű munka, saját munkaerejének és idejének végtelen + 383 "
