Seite 381 [381]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Jó példázat, szinte vizuálisan is megjelenik előttünk, egy 1945 előtt jelentősnek
számító intézmény, a férfiak ún. ,tanyázásának" szétverése. Hofer, a Mértékek
rendszerváltás után írt előszavában megjegyzi:
A férfiak esti , tanyázása" az istállókban például azért szűnt meg, mert az utcán járőrö¬
ző rendőrök beszóltak oda, ahol fény volt az istállóablakban, és mint , engedély nélküli
összejövetelt" szétzavarták a jelenlévőket... (kiemelések tőlem — D. Cs.] A családok,
az egyes gazdaságok mikroszintjén érzékelni lehetett azokat a folyamatokat, amelyek
ránehezedtek az egész magyar társadalomra és saját környezetükben a kutatókra is."
(Fél-Hofer 1997/1972:XXII
Az Átányon lakók és a szomszéd falu lakói is tudják, hogy a község jobban megőrizte a
paraszti élet régi rendjét, mint a táj többi faluja. Az átányi tejcsarnok kezelője — átányi
születésű, de városon járt, olvasott parasztember — mondta a kutatóknak: , Kínáról
olvastam, hogy kőfallal zárta magát körül, hogy megtartsa magát a saját szokásában.
Ehhez hasonlítom én Átányt, csak azon gondolkodom, mi az a fal, ami megtartotta a
régi valóságában. (Fél-Hofer 2010/1969:385)
Ironikus, mivel a tejszövetkezet egy tipikus modern intézmény volt, 1913—-14-ben
alakult, a jegyző kezdeményezésére, választott vezetősége volt, az Országos
Tejgazdasági Felügyelőség alá tartoztak. (Fél-Hofer 2010/1969:331) , A fal" tu¬
lajdonképpen nem volt más, mint a falhúzás törekvése a , korrekt parasztok"
részéről; a néprajzkutatók pedig maximálisan partnerek voltak e törekvésben.
A kutatók mint magyar etnográfusok viszonylag könnyen és gyorsan be tudtak illesz¬
kedni a vizsgált közösségbe. Az átányiak újságot, könyvet forgató emberek, legalábbis
egy része a községnek tudja, hogy mi a múzeum (a szerzők ugyanis a budapesti Nép¬
rajzi Múzeum munkatársai), mi a történelem, és a megbecsülés jelének veszi az ér¬
deklődést saját falujának múltja és réginek mondott szokásai iránt. Több családnakis
van továbbá városba került vagy városon lakó rokona, barátja, tanult ember ismerőse.
Félig-meddig hozzájuk hasonló lett a viszonyuk a gyűjtőkhöz is.
A kutatóknak kezdettől fogva kettős helyzete volt a faluban. Egyfelől mint az egész
községnek, községi, egyházi elöljáróságnak megbecsült és félig-meddig hivatalos ven¬
dégei szerepeltek. Másfelől a két gyűjtő két átányi család vendége volt, és mintegy e
családok vendégeként beilleszkedett e családok rokoni, baráti, szomszédi stb. kapcso¬
lataiba. (Ha például a gyűjtők elmentek az istentiszteletre, Fél Editet a pap felesége
mellett, Hofer Tamást a presbiterek közt megillette a megbecsült hivatalos vendég
helye. De mehettek az őket vendéglátó család egy-egy tagjával is, ez esetben Fél Edit
+ 380 "