Page 379 [379]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G A népesség korábban említett stabilitása részben a , fölös" népesség kibocsátásának eredménye — de mivel a születésszám — gyakorlatilag az országos mutatókkal párhuzamosan -— folyamatosan, a Fél-Hofer-kutatást megelőző 60-70 évben mintegy felére csökkent (grafikon formában: Dupcsik 2015c:116, 3. ábra), nehéz elhinni, hogy az átányiak egyáltalán nem tudtak a fogamzásgátlásnak akár csak a lehetőségéről sem. Pontosabban: a kutatók mégis elhiszik ezt nekik, érezhetően nem tudják kritikai szemmel felülvizsgálni adatközlőik állítását. (Fél-Hofer 2010/1969:137) A deklaratív kijelentéseken kívül tulajdonképpen egyetlen érvet vagy akárcsak példát sem kapunk, hogy létezett-e egyáltalán Átányon bármilyen, középkorba / kora újkorba visszanyúló folyamatosság, és ha esetleg igen, akkor ennek volt-e bármilyen jelentősége a kutatók által vizsgált , tradicionális" kor szempontjából. Ami gyakorlatilag a dualizmus és a két világháború közötti korszak, tehát egy (korai) modern periódus — a Rakosi-kor paraszti adatközlőinek szemével. Ismét a terjedelmi okokra hivatkozva kérem az Olvasó bizalmát: amikor konkrét jelenségről, szokásról, intézményről stb. vagy azok valamely változásáról van szó, az adatközlők szinte mindig dualizmus kori eredetet adnak meg, sőt, néha még későbbit. Csak egyetlen példa: a szerzők tradicionális bevonulási szokásokról (Fél-Hofer 2010/1969:208—210) írnak, miközben másutt ők is megemlítik, hogy , [alz általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban vezették be". Még érdekesebb az idézet folytatása: , Az emlékezetben fennmaradt még, hogy valamikor (1848 előtt) a katonaságot az urak [kiemelések az eredetiben - D. Cs.] állították ki." (i. m. 372) A nemesi felkelés intézményét valóban az urak, tehát a nemesség állította ki, de fennállásának utolsó csaknem egy évszázadában egyedül az 1809-es győri csatában vetették be, el is esett 791 nemesi felkelő. Miközben az állam által kiállított hadsereg, a huszonkét éven át egymást követő francia háborúkban összesen, a legóvatosabb becslések szerint is százhúsz-százötven ezer Magyarországról kikerült, ?? többségében jobbágyból lett katonát veszített. De ez egészen más típusú katonaság volt, nem terjedt ki mindenkire, viszont kezdetben halálig vagy lerokkanásig tartott, majd legalább tíz évig, és így tovább. Miközben például a szerzők részletesen beszámolnak adatközlőik , önellátás"ideológiájáról, ugyanolyan részletesen leírják a kiterjedt gazdasági kapcsolatokat, a kommercializálódást, a bankhitelek már 20. század eleji elterjedtségét, a szerint a növendékek közt általánosságban sok parasztszármazású volt, arányuk a 19. század derekán 15-2596 közt mozgott. Az 1870-es évektől azonban a parasztgyerekek szinte teljesen eltűnnek Sárospatakról." (Fél-Hofer 2010/1998:365) 3922 Csorba-Velkey 1998:35. A szerzők zárójelben megjegyzik, hogy más, szerintük megalapozatlan becslések szerint háromszázötvenezer magyarországi veszteség volt. * 378 +
