Seite 378 [378]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
,Átány népe szintén többször elfutott és évekre pusztán hagyta a falut. Utána
azonban visszatértek." (i. m. 41) Amikor a térséget — Egerrel együtt — 1687 dec¬
emberében visszafoglalták, a falu , lakatlan volt. Egész Heves megyében — ahol
a 16. században még 200-nál több falut írtak össze — ebben az időben még csak
egyetlen falu volt lakott. [...] Átányra 1695-ben tértek vissza a lakosok." (i. m. 44)
Az egyetlen, amit tudunk: ugyanazon a helyen volt egy ugyanolyan nevű falu a
török idők előtt is — de semmit sem tudunk arról, hogy a lakosság mekkora része
cserélődött ki esetleg ez idő alatt (akár többször is).
,Átány környékén 20-30 sugarú körben 8-10 olyan középkori település volt,
melyek nem épültek újjá. Egyes régi települések újjáéledtek, de nem mint pa¬
rasztfaluk, hanem mint uradalmi majorok." (i. m. 44) Minden arra utal, hogy
Átány kivételes volt, és mivel ez volt a térség egyetlen protestáns faluja, ez azt is
implikálta, hogy a környék katolikus településeiről jelentős protestáns szökés¬
vándorlás egyik kézenfekvő célpontjává válhatott (hisz" a három nagy telepítő
— az egri érsekség, a káptalan és gr. Grassalkovich Antal — kizárólag katoliku¬
sokat hozott). , Az egyik iratból kiderült például, hogy csupán az északabbra
fekvő Gömör megyéből 15 család költözött Átányra 1705—1720 között.” (i. m.
44) Fél és Hofer egy megjegyzése, hogy idővel nőtt a falun kívüliekkel kötött
házasságok aránya (i. m. 154), éppen az ő adataikkal cáfolható: szemben a 19-20.
századdal, a 18. században a házasságok jóval több mint 3096-át külső házastárs¬
sal kötötték, tipikusan nem a környékről, hanem a Tisza-vidéki protestáns terü¬
letekről (Fél-Hofer 2010/1998:350 alapján diagramon megrajzolva: Dupcsik
2015c:115, 2. ábra).
Abból, hogy homogén református faluról volt szó, egy sor, a térségre, illetve
a történelmi Magyarország falvainak többségére nézve atipikus jellegzetesség
következik. Például évszázadok óta egyházi önkormányzat létezett, a parasztok
választották a lelkészt, közülük kerültek ki a presbiterek stb. Az iskolázottsági
mutatöik sem „jellegzetesen tradicionälisak”: iskolaügyekben is a „korrekt pa¬
rasztok" szava döntött, az egyháztanács tagjaiként mentek Sárospatakra, és
rendszerint hozták is a kiszemelt tanítót. A helyi tanítók évszázadokon át sáros¬
pataki harmad- és negyedéves hallgatók voltak, akik közül sokan megjárták
Hollandiát vagy más nyugati egyetemeket, majd általában 3-3 éves átányi kül¬
detés után visszamentek befejezni tanulmányaikat. Egy 18. századi forrás már
két tanítóról tud, a 19. század legelejéről vannak adatok a lányok oktatására
(i. m. 364 — vö. a dualizmus korabeli helyzettel 6 3.2.2)."
591 A modernizációval általában nő a paraszt- és munkásnépesség iskolázottsági szintje is, de a
„tradicionälis” Atany, paradox módon, ebben is kivételnek mutatkozott: , A 18. és 19. században
szinte szokásnak tekinthető, hogy a jó tanuló gyerekek közül évente kettőt-hármat is — volt olyan
év, mikor ötöt is — elküldtek Sárospatakra továbbtanulni. A sárospataki középiskola feljegyzései
+ 377 +