Seite 374 [374]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
múlt: a Rákosi-korszak. Minden, ami jó(nak minősíthető) fejlemény volt 1945
után, a szocialista rendszer felvállalható fejleménye lett, míg minden, amit hi¬
vatalosan is rossznak minősítettek, az 1956-ban bukott Rákosi-rendszer bűne
lett. Némi leegyszerűsítéssel, de túlzás nélkül: a Kádár-rendszer, minden (beval¬
lott) hibája vagy működési zavara miatt , kiszervezte" a felelősséget a múlt egyik
vagy másik korszakára — míg , övék volt" az ehhez képest lényegesen jobb akko¬
ri jelen, és a még csodálatosabbnak várt jövő.
E sorok szerzője szerint csúsztatásnál is több, inkább hamisítás , lemarxistáz¬
ni" az 1945 utáni társadalomtudományos gondolkodás egészét — az azonban
nyilvánvaló, hogy a súlypontok a világnézeti skála baloldali térfelére kerültek.
Ennek a hangsúlyeltolódásnak ebben az alfejezetben egyetlen eleméről lesz szó:
a progresszivista (, haladás-párti"), anti-tradicionális, anti-konzervatív megkö¬
zelítések fölényéről. Ez megközelítés, mint a fenti két bekezdésből is kiderülhe¬
tett, egybevágott a hivatalos ideológiai igényekkel, de nem , megrendelés" ered¬
ménye, hiszen, mint korábban láthattuk, a Horthy-korszakról , könnyű" volt
kritikusan irni. A Horthy-rendszer(ek) kritikája terén még az egyetlen, magát a
hivatalos ideológiától bevallottan distanciáló, de a nyilvánosságban mégsem
elzárt áramlat, a népi írók is egyet tudtak érteni a hivatalos ideológiával.
A tärsadalomtudomänyok kesöbbi tradicionalista fordulata (> 6.4.2) elött
azonban volt egy markáns kivétel: egy olyan szerzőpárosról lesz szó, akik ked¬
véért ismét — utolsó előtti alkalommal — kilépünk a szűkebb értelemben vett
szociológia területéről.
6.4.2 Noé bárkájának utolsó fordulója
Lenyűgöző keletkezéstörténet: 1951-ben járunk, a Rákosi-diktatúra mélypontján,
még Sztálin életében, már elkezdték erőltetni a birtokos parasztság téeszekbe
kényszerítését (amelyről még nem lehet tudni, hogy csak 1958-60 között sikerül
majd). Két néprajzkutató — Fél Edit (1910—1988) és Hofer Tamás (1929-2016)
— ekkor döntött úgy, hogy — , az utolsó percben" — kutatni fogja azt a tradicio¬
nális paraszti életformát, amely minden bizonnyal most, a szemük láttára fog
eltűnni." Az elhatározásból egy másfél évtizedig tartó kutatás bontakozott ki,
a Budapesttől százhúsz kilométerre fekvő Heves megyei Átányon.
388 Igaz, a néprajztudomány , fel volt készülve" erre a feladatra: Herrmann Antal, Magyarországon
az első — nemzetközi téren is az egyik első — néprajzprofesszora már az 1890-es években arról
beszélt, hogy , most mintha egyszerre megszakadt volna az öröklött tradíciók folytonossága",
és a tradicionális életet tanulmányozó néprajztudományt , Noé bárkájának" nevezte. (idézi Kós
1999/1957:21)
+ 373 *