Seite 371 [371]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
A másik roppant érdekes családról szóló beszélgetés egy Írissen elvált, R-nek
nevezett rendőrtiszttel mintha azt támasztaná alá, hogy nem volt teljesen alap¬
talan az államszocialista rendszert a rendi társadalom örökösének tekinteni.
Egyrészt: magánrendezvényről van szó, de — Moldován kívül — az összes részt¬
vevő rendőr (vagy házastárs, aki igen gyakran szintén a szervnél dolgozik).
Másrészt, itt a férfi előadásából úgy tűnik, hogy a származása jelentette társa¬
dalmi tőke miatt kezdetben a nő volt a domináns fél, és a férfi élte meg sajátos
emancipációként, majd lázadásként a válásukhoz vezető folyamatot:
— És a házasságod?
— Azt szokták mondani, hogy: mi nem azt a nőt vesszük el, akit szeretünk, hanem azt,
aki minket szeret, mert csak az fogadja el a rendőrt munkájával-életformájával együtt.
Az én házasságomat viszont ideálisnak lehetett mondani. Már említettem: a feleségem
régi , bolsi" családból származott, rokonai még az illegális kommunista pártban is
dolgoztak. Engem vonzott ez a környezet, fel akartam nőni hozzájuk.
— És ők hogy fogadtak?
— Eleinte kissé gyanakodtak, ellenőriztek, utánam néztek, ha előléptettek vagy
dicséretet kaptam, hamarabb tudták, mint én. Addig volt erős a házasságunk, amíg a
feleségem érezte, hogy felnézek rá és irányíthatott engem. Aztán teltek-múltak az évek,
lassan én is megtaláltam a helyem a világban, tudtam, hogy az én munkám éppolyan
fontos, mint az övé, ettől kezdve sokat vitatkoztunk [kiemelések tőlem - D. Cs.].
— Végül min borult fel a házasságotok?
— Nevetni fogsz: azon, hogy megtanítottam vezetni. Igaz, hogy háromszáz órát
gyötörtem, de a végén éppúgy a kezében tartotta a kocsit, mint én. Túlságosan is
bízott a sofőrtudományában. Egyszer szilveszterkor jön haza a boltból, Kelenföldön
laktunk a telepen, látja, hogy az autónk a ház mellett parkol, eszébe jutott, hogy ez
nem jó, mert éjfélkor mindenfélét ki szoktak dobálni az ablakokon, és pont ráesne a
Skodánkra. Beült a kocsiba, látott egy szabad helyet, oda be akart állni, és összetört
tíz másik parkoló autót. Kijött az URH, leszondázták: elszíneződött. A házban nagy
”
volt a káröröm: , lám-lám, egy rendőrtiszt felesége!..." — ezt nem tudtam elviselni. Újév
után bedobáltam a holmimat a bőröndbe, és elköltöztem. Ennyi az egész. (Moldova
1988:444—445)
E ponton már körbeveszi őket a többi rendőr, hallgatják a — számukra nyilvan¬
valóan nem új - történetet; egyikük itt teljesen magától értetődő módon átveszi
a szót:
Egy vizsgáló elmélázva vörösbort tölt a poharakba:
— Igen, így van ez. Nekünk még a nőügyeinket is átjárja a keserű belügyi romantika.
Én a szeretőimet is úgy választom ki, hogy tudjak velük beszélgetni a munkámról,
* 370 +