OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) A „sajät-csoport” tagjai + nem-cigänyok — a romäk/cigänyok az egyik legeröteljesebben elutasitott „mässäg-csoport”. Mivel erről már korábban részletesebben írtam (Dupcsik 2009a, 2018b), most csak a korábban használt ,egy zsebében több van" történetet idézném fel teljes terjedelmében: Egy öreg cigány férfi jön a Népszínház utca felől, a főtörzs elébe lép, tiszteleg, és kéri az igazolványát. Zsíros, darabokra hullott személyi kerül elő a zsebéből. A rendőr csak az ujjai hegye között tartva megnézi: — Ebbe nem írtak be munkahelyet. Hol dolgozik? Az öreg egy kék útlevelet [ami tehát nyugati országokba utazásra is feljogosította a tulajdonosát — D. Cs.] vesz elő: —Tudniillik egy évig kint voltam Svájcban, csak a múlt héten jöttem haza. — Mit csinált kint? — Muzsikálgattam, amikor kedvem volt hozzá, ha nem volt kedvem, utazgattam, szórakoztam -— az útlevelet lapozgató rendőrre néz. — Gondolom, maguknak is van ilyen, és mehetnek, ahová akarnak. A kötekedés nyilvánvaló, a rendőr komor arccal adja vissza az igazolványokat. — Ne lássam még egyszer ezt a személyit, cseréltesse ki. Jó éjszakát. Ha nem tartana tőle, hogy felírom, a főtörzsőrmester most biztosan mondana valamit, így csak megigazítja a derékszíját, és meghív egy üdítőre a félig már bezárt Szolnoki Halászcsárdába. — Mit szól hozzá: milyen hangon mert beszélni velem? És az a legszomorúbb, hogy meg is engedheti magának, mert egy zsebében több van, mint nekem a bankban. Próbálom mellékvágányra terelni a beszélgetést: — Mielőtt a rendőrséghez jött, mivel foglalkozott? — Érettségiztem, és kitanultam a villanyszerelő szakmát. (Moldova 1988:122—123) Tisztázzuk: a rendőr még csak ürügyet sem próbált keresni az igazoltatáshoz — az egyetlen számba jöhető , indok?" a férfi cigány volta lehetett. A valójában zaklatásnak tekinthető igazoltatásra a férfi visszaszúr, kihasználva, hogy éppen a rendőr kérésére vette elő az útlevelét, ráadásul a rendőrök utazási korlátozásairól korábban, szokatlan módon még maga Moldova is kinyilvánította, hogy a rendszer bornírt paranoiája mutatkozik benne, semmi más. Majd ugyanez a rendőr, aki botrányosnak tartja, hogy egy cigány látványosan többet keres, mint ő, és megalázónak, hogy nem tehet ez ellen semmit, még ugyanezen beszélgetésben