Oldal 352 [352]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) s 21 felvidéki betelepült?" — noha maximálisan 15 holdat kaphattak csak az áttelepülés után (viszont nem tudtak kellőképpen beágyazódni a helyi társadalomba, amely így könnyebben odavethette őket az üldözőknek); s 30-40 parasztgazdálkodó, , akiket túlzással sem lehet már gazdagnak nevezni", például Závada nagyszülei is + végül a tradicionálisan legmódosabb családok tagjai (Závada nem ad pontos számot, de a többi érték alapján húsz-egynéhány vagy legfeljebb harmincegynéhány család) (a lista teljes elemzése: Závada 2006/1986:198-206). Tehát a tótkomlósi kuláklistán szereplők mintegy harmada lehetett , igazi" gazdagparaszt — a többiek olyan csoportokból kerültek ki, amelyeknek legnagyobb része nem került fel a listára. Országosan is hasonló helyzet volt: 1949 elején s 63 300 gazdaság számított kulákgazdaságnak, s 71600 gazdaság szerepelt a kuláklistán, de ebből — 21900 családot nem földje, hanem jövedelme stb. miatt, míg — 36 300 kulákhatár alatti (325 hold) családot is felvettek. (Pet6—Szakacs 1985, pontos oldalszám megadása nélkül idézi Závada 2006/1986:385) Ha viszont valaki felkerült erre a listára, akkor a föld elvesztése (, odaadása") sem jelentette, hogy onnan lekerülhetett: túl kellett élni a korszakot. A kötelező beadások rendszerét csak az 1956-os forradalom alatt a második Nagy Imre-kormány törölte el, majd a Kádár-kormány november 12-én (visszamenőleges, október 25-i hatállyal) helybenhagyta és eltörölte az összes beszolgáltatási hátralékot is. (Závada 2006/1986:456) , A hajszolt nyomorgás helyett jött a háborítatlan szűkölködés, a nyugton hagyott szegénység, a zaklatás nélküli nincstelenség." (Závada 2006/1986:457) Az 1956 után 6,5 holdon gazdálkodó Závada nagyapa 1959 legvégén lépett be a téeszbe - s nyilván ettől nem független esemény, hogy 1960 májusában, 64 évesen meghalt. (Závada 2006/1986:459) 360 Az ún. csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján, sokszor ürügyén az ismét elveszett dél-felvidéki sávból kitelepített magyar parasztok. Akik kárpótlásként kapták az , anyaországban" azt a földet, amiért, nagy eséllyel — mivel ők sokkal kevésbé ágyazódtak be a helyi közösségbe, ez pedig jobban növelte a kuláklistára kerülés valószínűségét, mint a ,vagyon" (Bolgár 2011) — egy-két évvel később üldözni kezdték őket.
