Oldal 344 [344]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) — Otthon — mondta az egyik fiú zavartan. Szívesen vallattam volna őket tovább, de kísérőnk, a helybeli Kultúrkapcsolatok Intézetének vezetője, egy zárkózott, fénylő arcú néger, rögtön szólt a tolmácsnak, hogy ebbe a témába ne menjünk bele [kiemelések tôlem — D. Cs.], mert ez illemsérté. Le kellett nyelnem a kérdéseimet. (Csoéri 1965:106) Ez az egyetlen alkalom a könyvben, amikor Csoóri ilyen nyíltan elárulja, mennyire kontrollálva volt az útjuk. Az viszont, hogy semmilyen nyelven nem tudott a kubaiakkal kommunikálni, lépten-nyomon kiderül — mégis állandóak , a kubaiak szerint..." vagy , a kubaiak azt mondják..." kitételek. De térjünk vissza az idézetben megnyilvánuló genderrel kapcsolatos attitűdökre. Az idézett jelenet folytatása: akkor , miért volt mégis annyi prostituált nő az országban?" , Természetesen" ez is az USA / a kapitalizmus büne: „...[mert] Kuba Amerika bordelyhäza volt. Ezt nem én állítom, hanem maguk a kubaiak. [...] Azért beszélnek erről ilyen tárgyilagosan, mert kizsákmányolásuknak ez volt a legdurvább formája." (Csoóri 1965:107) A kubai nők vonzó mítosza mögött, azt hiszem, ott van az [észak-Jamerikai nők taszító mítosza is" — folytatja Csoóri (1965:110), az USA-ban ugyanis a pionír-örökség miatt a nők túlságosan emancipáltak? lettek, és ezt a ,borzasztó" női egyenjogúságot próbálták a forradalom előtt az amerikai férfiak Kubában elfeledni. Viszont, ha ilyen kritikus a jenkik szexuális kolonizációjával kapcsolatban, akkor talán nem kellett volna így kezdenie a következő fejezetet: Nézegetjük a nőket. [...] Dühös vagyok rájuk, mert nem vesznek észre bennünket. Annak, hogy külföldiek vagyunk, itt nincs különösebb varázsa. Csodálkozás és hasraesés helyett az idegenekhez inkább a barátkozás [kiemelés tőlem — D. Cs.] mosolyával közelednek. Aki idegen volt eddig számukra — ellenség volt; aki most idegen — az jó barát. (Csoóri 1965:114) Egy viszonylag hosszan, a teljes könyv terjedelme mintegy 796-ában tárgyalt epizödban Csoöri (1965:115-129) egy mulatóba megy, Jovännal, a magyarul is tudó jugoszláv újságíróval, és két prostituálttal. Utóbbiak, mint Jovántól megtudja, a forradalom után deklasszálódott , kubai úrilányok. Ha szegénygyerek voltál, ma bosszút állhatsz a burzsoázián." (Csoóri 1965:116) Csoóri egy későbbi, kissé nyers reagálását Jován félreérti: 351 A nő volt a család tengelye, letéteményese, a középpont. [s ezért] ...a nők jogait még most is a régi idők kőtáblái 6rzik.” (Csoéri 1965:112-113) * 343 +
