Seite 333 [333]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
s e kutatások eredményeit általában nem engedték publikálni, mégis, több
tucat vagy még több sokszorosított példányban?" , cirkuláltak a városban"
(Kemény 1995:30);
s nem hivatalos szemináriumokat tartott, csapdaszerű , engedéllyel", a la¬
kásán.
s Végül 1977-ben emigrált, Franciaországban kért és kapott menedékjogot.
Bár Kemény udvarias minősítése szerint , nem tanítványok, hanem barátok"
(1995:31) voltak a kutatásokban és szemináriumokon részt vevők (a két kör nem
esett 10096-ban egybe), az akkor fiatalabb szociológus nemzedék számos tagja
számára nyilvánvalóan fontos volt a Kemény által közvetített nem marxista
társadalomkép, , egy hagyomány, egy gondolkodásmód: a polgári hagyomány és
gondolkodásmód Ícsak a toldalékok szintjén átírva — D. Cs.]" közvetítése. , Csak
néhány nevet említek: Havas Gábor, Solt Ottilia, Rupp Kálmán, Csalog Zsolt,
Galasi Péter, Kardos László, Törzsök Erika, Göndör György, Román Anna, Len¬
gyel Gabriella, Matolay Magda, Ladányi János, Szalai Júlia, Dávid János, Csaná¬
di Gábor, Csanádi Mária, Zsille Zoltán. Később, emigrációs éveim során igen
sokat jelentett nekem, hogy megkeresett és tanítványomnak mondta magát
Kertesi Gábor, Krémer Balázs, Köllő János és Fazekas Károly is, akiket pedig
Budapesten nem is ismertem." (Kemény 1995:30-31)
Ilyen életút során ilyen változatos és ma is tanulságos életmű létrehozása —
rendkívüli teljesítmény. Egyáltalán nem kritikaként, hanem a kép árnyalásaként
jegyzem meg: elméleti és módszertani szempontból Kemény kevésbé volt erős.
Legalábbis, ha , normális" viszonyok között kiképzett szociológusokhoz hason¬
lítjuk, hisz" képzettsége jórészt önképzés eredménye volt. Azt például, hogy
párizsi évei alatt a nagyhírű EHESS (École des Hautes en Sciences Sociales)
386 Ne feledjük a korszakot: a személyi számítógép és nyomtató még nem volt, a fénymásolókat
szigorúan ellenőrizték, tehát a másolatok mechanikus, esetleg elektromos írógépekkel készültek,
a lapok közé csúsztatott ún. indigóval.
A Szociológiai Intézet igazgatójával az volt ,a megállapodás, hogy a lakásomon tartsam a
szemináriumokat, s nem az intézetben." Ha Kemény értelmezése helyes, akkor nagyon tanulságos
33
SI
a történet: , Kulcsár úgy gondolta, és ebben igaza volt, hogy a belügy ezt rossz néven veszi, illegális
szemináriumnak tekinti." (Szabari 2008:18) Mégis, szokatlan módon, Keményt legalább nem
hívatták be a rendőrségre, nem tartottak nála házkutatást (bár ezt előre nem lehetett biztosan
tudni). , A szemináriumra egy alkalommal meghívatta magát egy ismerősöm, és utána azt mondta
nekem, hogy ez tulajdonképpen forradalmárképző. Ez nagy tévedés volt, mert én nem vagyok
forradalmár, nem is tudok forradalmárokat képezni, és soha nem is volt ilyen szándékom. Neki
mégis ez volt a benyomása, és lehet, hogy a belügy is így gondolkodott. [...] az 1972. március
15-i emlékezetes diáktüntetésít követően] [...] Göndör [Györgylt és Törzsök [Erikält is kihallgattäk.
A rendőrök már tudták, hogy ők az én szemináriumom hallgatói, és azt mondták: jól tudunk mi
mindent a Keményről, és előbb-utóbb be is csukjuk. Persze blöfföltek, semmit se tudtak, és
becsukásról szó sem volt. De kitenni a szűrét, azt lehetett, és csinálták is." (Kemény 1995:31-—32)
* 332 ¢