Page 325 [325]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G kategóriájának szinonimáját. Vagy, talán ne legyünk ilyen önteltek: mint az ellenzék egyik csoportját. Egy bizalmasnak szánt 1985-ös megnyilvánulásában ugyanis Kádár felsorolja az írókat is: , Országunkban létezik ellenzék: néhány társadalomtudós, szociológus [Ikiemelés tőlem — D. Cs.], az értelmiség képviselői, írók. Nincsenek sokan." (Baráth-Rainer 2000:62) Az utolsó idézet akkor született, amikor a frissen megválasztott szovjet főtitkárral, Mihail Gorbacsovval tárgyalt Moszkvában. Kádárnak új lehetett a szituáció: a kicsit mindig eretnek-gyanús magyar, a megbuktatott Hruscsov volt pártfogoltja helyett egyszerre csak a , nagy öreg" lett a táborban, akinek tanácsaira a reformokra készülő Gorbacsov bevallottan számított. Érdekes megfigyelni Kádár gondolatmenetét: ellenzék — kevesen vannak, csak beszélnek, a Nyugat támogatja őket, erőnk tudatában eltűrjük őket — mégis, erről, ,vad magyar gondolatként" a politikai pluralizmus, a véleményszabadság és a demokrácia hiányára asszociál — de elveszi saját megjegyzésének élét a , független szakszervezetek lesznek" nevetséges puffogtatásával: Kádár: Országunkban létezik ellenzék: néhány társadalomtudós, szociológus [kiemelés tőlem - D. Cs.], az értelmiség képviselői, írók. Nincsenek sokan. Szerveződő csoportoknak is lehet őket nevezni abban az értelemben, hogy 50-60 ember időnként találkozik. A nyugatiak megkeresik, támogatják őket. [...] Milyen a hatásuk? Még Nyugaton is úgy vélik, hogy nem nagy; a magyar munkásosztály körében nincs fogadtatásuk. Felmerül a kérdés, mit tegyünk velük. Adminisztratív intézkedéseket csak végső esetben foganatosíthatunk velük szemben, mivel nem kívánunk ingyen reklámot csinálni ezeknek az embereknek. Időnként ellenőrizzük az ellenzéki elemeket, elkobozzuk sokszorosítógépeiket, de ha kell, tudunk gorombábbakis lenni. Eszembe jutott egy ,vad" magyar gondolat: a mi rendszerünkben nincs szelep a feszültség enyhítésére. Gorbacsov: Miért? És a kritika és az önkritika? Ez a mi erős, hatékony fegyverünk. Kádár: Ez igaz. De olyan eszközeink nincsenek, mint a kapitalistáknak. [Ott] a politikai küzdőtéren különböző elvek ütköznek, és a választó megválaszthatja vagy megdöntheti a kormányt, ezt vagy azt a pártot, bár nincs elvi különbség a polgári pártok koncepciói között. Mi hogyan fejlesszük tovább a demokráciát? Szükség van a demokratikus centralizmusra. Bővebb lehetőséget kell teremteni a társadalmi szervezetek önálló működése céljából. ... sehol a világon nincsenek független szakszervezetek, de nálunk önállóak lesznek. Gorbacsov: Köszönöm, Kádár elvtárs. Érdekes véleménycsere alakult ki. (Baráth— Rainer 2000:62-63) + 324 +
