Oldal 283 [283]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G szági korszakának hozadéka néhány filozófiai tanulmány (pl. Mannheim 1918, 1980/1917), amelyek későbbi tudásszociológiájának előzményeként érdekesek igazán. s Mannheim legjelentősebb művei egyértelműen a németországi korszakban (1920-1933) születtek — jellegzetes, hogy Klasszikus szociológia 1890—1945 című művében Némedi Dénes is A szociológia a weimari korszakban fejezet részeként foglalja össze pályáját és gondolatait (2005:306—326). s Mannheim a nácik hatalomra jutása (1933) után nem csak földrajzi értelemben távozott az angolszász világba: nem pusztán kései műveit jelentette meg először angolul, de legfontosabb műve, az Ideológia és utópia (1996/1928) is angolul hatott a nemzetközi szakmai közvéleményre (ráadásul a fordítás ebben az esetben bizonyos mértékű tartalommódosulással is járt, Bognár 1996). A weimari , Németországban több szociológia-professzor működött, mint a kontinens többi országában együttvéve" (Némedi 2005:278), de e kiterjedt üzem színvonala jócskán elmaradt a század elejétől, amikor még Max Weber és kortársai dominálták a terepet. Vegyünk elő ismét, azúttal bővebben egy korábban idézett (1.3) szociológiatörténeti szöveget: [Ebben a korszakban al német professzor Sombart szavával szólva [ha elismert, akkor] , várúr", vagy, ha elismertsége, tekintélye kérdéses, [akkor] „rablölovag”. Önállóságukra kényes, javaikat féltékenyen őrző tudósok voltak. Az utókor ítélete meglehetősen kemény lett: alig van valaki, akit ma komolyan vennének. Mannheim kivétel, és éppen az ő professzori működése volt a legrövidebb Ikiemelés tőlem - D. Cs.] — jellemezte a helyzetet Némedi Dénes. (2005:281) Jómagam nagyon szeretem?" - az általam ugyancsak nagyra tartott — Norbert Elias (2003/1996?) jellemzését, aki harmincas évei elején járó fiatalemberként ismerte meg Mannheimet: 280 Bár Elias lent idézett Mannheim-portréjának egyik vonása, a tudatos karrierépítésre törekvés, idegen tőlem, annál jobban elbűvöl a portré két másik eleme. Nevezetesen: a , könyörtelen konkurenciaharc", de kizárólag fair érvek és szakmai viták által, illetve — így fordítom a , gyermeki ártatlanság" metaforáját — a meggyőződés, hogy a szakmai nézeteltérés nem azonos a személyes támadással. Sajnos, már Elias írása (2003/1996) is éppen arról szól, hogy Alfred Weber személyes támadásként fogta fel Mannheim érvelését. Némedi megfogalmazásában: , Mannheim, mint fiatal magántanár oly mértékben magára vonta a figyelmet a kongresszuson a jelen lévő professzorok rovására, ami túlment a Weber szerint illendő mértéken." (2005:313) És nem 1940, mint az a kötetben olvasható (Gellériné — Karádi — Cs. Kiss 2003:311), hiszen az írásból világos, hogy annak szereplői már rég nem éltek, illetve, mivel 1940-ben, a hitleri Németországban nyilván nem adhattak ki kötetet az akkor emigrációban élő Eliastól. D ® + 282 +
