OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Bibó presztízse és intellektuális befolyása ekkor volt a legerősebb, a halálát követő egy-másfél évtizedben, amikor a politikai skála szinte minden szegmenséből pozitívan lehetett rá hivatkozni, mint erkölcsileg fedhetetlen demokratára. Valószínűleg éppen ez okozta, hogy később megritkultak a rá történő hivatkozások (vagy legfeljebb kiüresítve, tartalmatlanul hivatkozzák). Jó példa erre, hogy 2011-ben a Magyar Posta bélyeget bocsátott ki, amelyen Bibó István arcképén és életének néhány fontos évszámán kívül a híres idézet olvasható: , Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni."?? Mintha Bibó valamilyen bátor politikai megmondóember lett volna — pedig érdemes idézni az egész szövegkörnyezetet (jelen esetben arra a kötetre hivatkozva, amelyben az idős kommunista diktátor Jem félt egyik áldozatával egy kötetben szerepelni): Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: Ikiemelés az eredetiben — D. Cs.] nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől [kiemelések tőlem — D. Cs.], az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Keleteurópa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy [kiemelések az eredetiben — D. Cs.] féltek, nem is tudtak azza válni. A zavartalanul szabad, félelemmentes politikai élet kialakulása a legkülönbözőbb pontokon beleütközött volna ezeknek a nemzeteknek a felelmi komplexumaiba... Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1986/1946:144.—145) Több mint három és fél évtizede olvasom Bibó Istvánt, és még mindig revelatív hatást gyakorol rám, mint egy — emelkedett hangon — manapság szinte elképzelhetetlen morális tartással bíró állampolgár hitvallása, vagy — prózaibban — mint egy szokatlanul jól érthető politikai filozófia, esetleg — ne féljünk a kifejezéstől — mint a demokratizmus ideológiája. Ugyanakkor jelen kötet megközelítésének szempontjából csak a társadalomról író szerzők sokaságára tett hatása érdekes igazán. Bibó nem hogy protoszociológusnak, de még politológusnak sem igazán tekinthető, bár gondolatai nagyon inspirálóaknak bizonyultak a társadalomtudósok számára is. Jó példa lehet: 22 https://www.posta.hu/belyeg/belyegeink/archivum/2011/jeles_magyarok_100_eve_szuletett_ bibo_istvan * 274 +