Page 264 [264]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
adatai és megjegyzései alapján egyértelműen az utóbbi két csoport tehette
ki a népesség többségét.
Soknak vagy kevésnek számítanak az Erdei által említett jövedelmi adatok? Erdei
a gazdák esetében családokról ir, és evi 800-1000 pengöröl — miközben, ha
hinni lehet Matolcsy Mátyás 1933-as adatainak, akkor országos szinten a közép¬
osztálybeli keresők éves átlagos jövedelme 2 269,4 pengö, a 10-100 holdas pa¬
rasztok éves átlagos jövedelme 937,44 pengő volt (Ungvary 2012:45). A törpebir¬
tokosok, kapások, munkások, cselédek stb. 400—450-től 800 pengőig terjedő
jövedelmeivel összevetve: országosan a munkások 816, az , ipari napszámosok"
542,4 pengőt kerestek átlagosan. Igaz, ezek a jövedelmek tipikusan nagyobb
családokra jutottak — nem véletlen, hogy az „egyke”-jelenseg elöször nem a värosi
rétegeknél, hanem a kisgazdaknal jelent meg.*“* (Andorka—Harcsa 1990a:13)
Ugyanakkor az is igaz, hogy minden korabeli és későbbi mitológiával ellentétben,
a középosztályban sem volt ritkaság a többkeresős család.
Kecskemét piaca egymaga adta tehát a magyar gyümölcskivitelnek majdnem a fe¬
let, söt kajszinbarackböl meg jöval többet, 63,6%-ot, meggyböl is 60%-ot! (Erdei
é. n./1937:75)
Ez kétségkivül nagy eredmény, ugyanakkor arra utal, hogy Kecskemét éppen
kivételessége miatt lehetett ennyire sikeres. Ha egyszer csak áttört volna a pol¬
gárosodás folyamata, és a mintegy négy és félmillió mezőgazdaságból élő em¬
bernek akár csak egy része megközelíti a mintegy 80 ezer kecskeméti teljesítmé¬
nyét, akkor, legalábbis rövidtávon, prognosztizálható lett volna a túltermelés, a
konkurenciaharc élesedése, a haszonkulcsok csökkenése és a társadalmi polari¬
záció is. Magyarán: a polgárosodás további kibontakozása után beleütközött
volna saját strukturális korlátaiba, legalábbis, ha továbbra is a népesség ekkora
hányada akart volna a földből megélni. Arról nem is beszélve, hogy nem lehet a
teljes mezőgazdasági területen kizárólag gyümölcsöt és zöldséget termeszteni
— szántóföldből pedig, mint korábban láthattuk, ötször-tízszer akkora földterü¬
let kellett az akár polgárosult, akár paraszti megélhetéshez.
44 Országosan 1930—-31-ben a nyers születési arányszám az önálló iparosok, kereskedők esetében
1,5-ször, az ipari munkások esetében 1,7-szer, a mezőgazdasági munkások esetében 3,1-szer
volt magasabb, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál. Utóbbi csoport mutatójánál egyedül
a szellemi foglalkozásúaké volt alacsonyabb, de a következő népszámláláskor, 1941-ben a szellemi
foglalkozásúak nyers születési mutatója (azaz az élveszületések száma 1000 főre) mintegy 4096¬
kal meghaladta az egyéni gazdakét. (Andorka—Harcsa 1990a:13)
* 263 *