Seite 259 [259]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G 1) a kapitalizmus felé, vagy 2) rögtön a magát a kapitalizmus , meghaladásaként" feltüntető államszocializmus felé. Az eredeti marxi felfogásban egymást követő stratégiákról volt szó, a szocializmus előfeltételének ugyanis a jól működő kapitalizmust tartották. 1917-ben, a februári forradalmat követően az orosz bolsevikok is így látták a helyzetet, tehát hogy előbb támogatniuk kell a kapitalista rend létrejöttét, hogy aztán majd évtizedeken át harcolhassanak ellene — legalábbis, míg Lenin haza nem ért az emigrációból, és meg nem győzte politikustársait az azonnali hatalomátvétel , szükségességéről." A 31) stratégia a , harmadik út" keresését jelenti, többnyire valamilyen kistulajdonosi és/vagy közösségi tulajdonosi szocializmus utópiájára alapozva. Erdei az 1930-as években, úgy tűnt, a parasztság polgárosodásának stratégiája mellett kötelezte el magát — ez a második stratégiát, a kapitalizmus (akár ,ideiglenes") igenlését jelentette volna? Ne siessük el a választ! A polgárosodás (Dupcsik 1997a) a reformkor óta használt, kezdetben egyértelműen pozitív kifejezés volt a magyar politikai nyelvben, ami egyszerre jelenthette az árutermelés és a piaci viszonyok elterjedését (kapitalizálódást), a fogyasztäs szintjenek emelkedeset,”’® jogkiterjesztest és a jogállamiság megszilárdítását, civilizatorikus és infrastrukturális fejlődést, az életmód modernizálódását, de valamilyen módon a habitus megváltozását (például a teljesítményelvű, a gyarapodó, szorgalmas munkát értékként kezelő attitűdök terjedését) is. Leegyszerűsítve, de nem torzítva: a polgárosodás a rendi társadalom maradványaitól való elmozdulást jelentette, több dimenzió mentén párhuzamosan," de általános tendenciaként a kapitalizálódást tekintették a folyamat fő mozgató erejének. Mivel azonban a kapitalizmus az első világháború után az egyformán illiberális és antikapitalista jobb- és baloldali extremizmusok célkeresztjébe került, a polgárosodás kifejezéséhez is mind több negatív konnotáció kapcsolódott. (Dupcsik 1997a, 2008, 2018a) A népi írók különösen érzékenyek voltak erre az ellentmondásra, és az ebből fakadó ambivalencia?" időnként akár egy szerző munkásságában, akár egyazon művében is felbukkanhatott — idézzük például Féja Géza Viharsarokját: 288 Lásd Pulszky Ágost idézett tanulmányát — 2.3.2 239 Mai társadalomtudományos nyelven ezt a tágabb értelemben vett polgárosodást inkább modernizációnak nevezhetnénk. 40 Ami gyakran nyílt elutasításban fogalmazódott meg. , A parasztság a város, a polgárosodás felé halad? Véres fejjel fog visszavonulni [kiemelés tőlem — D. Cs.], ha meg akar maradni embernek, vagy épp azon az úton akar még különb ember lenni" — írja például Illyés Gyula. (1976:422) Talán túlegyszerűsítő , tudásszociológiai" megközelítésnek tűnhet, de érdemes megjegyezni:
