Page 259 [259]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
1) a kapitalizmus felé, vagy
2) rögtön a magát a kapitalizmus , meghaladásaként" feltüntető államszocia¬
lizmus felé. Az eredeti marxi felfogásban egymást követő stratégiákról volt szó,
a szocializmus előfeltételének ugyanis a jól működő kapitalizmust tartották.
1917-ben, a februári forradalmat követően az orosz bolsevikok is így látták a
helyzetet, tehát hogy előbb támogatniuk kell a kapitalista rend létrejöttét, hogy
aztán majd évtizedeken át harcolhassanak ellene — legalábbis, míg Lenin haza
nem ért az emigrációból, és meg nem győzte politikustársait az azonnali hata¬
lomátvétel , szükségességéről." A
31) stratégia a , harmadik út" keresését jelenti, többnyire valamilyen kistulaj¬
donosi és/vagy közösségi tulajdonosi szocializmus utópiájára alapozva.
Erdei az 1930-as években, úgy tűnt, a parasztság polgárosodásának stratégiája
mellett kötelezte el magát — ez a második stratégiát, a kapitalizmus (akár ,ide¬
iglenes") igenlését jelentette volna? Ne siessük el a választ!
A polgárosodás (Dupcsik 1997a) a reformkor óta használt, kezdetben egyér¬
telműen pozitív kifejezés volt a magyar politikai nyelvben, ami egyszerre jelent¬
hette az árutermelés és a piaci viszonyok elterjedését (kapitalizálódást), a fo¬
gyasztäs szintjenek emelkedeset,”’® jogkiterjesztest és a jogállamiság
megszilárdítását, civilizatorikus és infrastrukturális fejlődést, az életmód mo¬
dernizálódását, de valamilyen módon a habitus megváltozását (például a telje¬
sítményelvű, a gyarapodó, szorgalmas munkát értékként kezelő attitűdök terje¬
dését) is. Leegyszerűsítve, de nem torzítva: a polgárosodás a rendi társadalom
maradványaitól való elmozdulást jelentette, több dimenzió mentén párhuzamo¬
san," de általános tendenciaként a kapitalizálódást tekintették a folyamat fő
mozgató erejének. Mivel azonban a kapitalizmus az első világháború után az
egyformán illiberális és antikapitalista jobb- és baloldali extremizmusok célke¬
resztjébe került, a polgárosodás kifejezéséhez is mind több negatív konnotáció
kapcsolódott. (Dupcsik 1997a, 2008, 2018a)
A népi írók különösen érzékenyek voltak erre az ellentmondásra, és az ebből
fakadó ambivalencia?" időnként akár egy szerző munkásságában, akár egyazon
művében is felbukkanhatott — idézzük például Féja Géza Viharsarokját:
288 Lásd Pulszky Ágost idézett tanulmányát — 2.3.2
239 Mai társadalomtudományos nyelven ezt a tágabb értelemben vett polgárosodást inkább
modernizációnak nevezhetnénk.
40 Ami gyakran nyílt elutasításban fogalmazódott meg. , A parasztság a város, a polgárosodás felé
halad? Véres fejjel fog visszavonulni [kiemelés tőlem — D. Cs.], ha meg akar maradni embernek,
vagy épp azon az úton akar még különb ember lenni" — írja például Illyés Gyula. (1976:422)
Talán túlegyszerűsítő , tudásszociológiai" megközelítésnek tűnhet, de érdemes megjegyezni: