Oldal 258 [258]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT s Alacsony fogyasztási színvonal: a jövedelem tipikusan csak önfenntartásra elegendő, arra is szűkösen vagy szegényesen (s gyakori a mélyszegénység is.) s Ingadozás a társadalmi hierarchia, a szakadékszerű társadalmi egyenlőtlenségek alázatos elfogadása és a lázadozás, elégedetlenség között. A , lázadás" ugyanakkor nagyon gyakran inkább önpusztító viselkedésben, , devianciában" nyilvánul meg (erről Erdeinél többet tudott mondani pl. Kovács Imre — 4.3.3) s Kulturális igénytelenség: ahagyományos paraszti kultúra mind kevésbé elevenen él, a modern városi kultúrát viszont nem tudják és/vagy nem akarják elsajátítani (erről Erdeinél többet tudott mondani pl. Szabó Zoltán — 4.4) s Szakadékszerű távolság választja el őket a hasonló jövedelmi viszonyokkal rendelkező nem-parasztoktól. Sőt: egy beosztott hivatalnok, pályakezdő értelmiségi, vagy városi kisiparos , úrnak" érezhette magát egy nála esetleg magasabb jövedelemhez jutó kisbirtokos paraszttal szemben - hát még egy földnélküli agrárproletárral szemben. És mint már volt erről szó: Erdei számára kora társadalmának elemzése a társadalom megváltoztatásának, megjobbításának normatív/politikai törekvése felől volt igazán érdekes. Ítélete pedig egyértelmű: a rendiség felett eljárt az idő, morálisan elfogadhatatlan ilyen helyzetben tartani milliókat, ami ráadásul össztársadalmi szinten is káros, mert ebben a struktúrában elvész ezeknek az embereknek a potenciális energiája. Erdei maximálisan szolidáris a kategóriába sorolható milliókkal — de úgy látja, hogy mind ezen emberek egyéni érdekei, mind az össztársadalmi érdek a , rendi parasztság" felszámolását követeli. 5.3.3 A parasztság felszámolásának A-terve — a polgárosodás útján z Mivel Erdei - és általában a népi írók — perspektívájából egyértelmű volt, hogy s a rendiség magát túlélt, idejétmúlt, felszámolandó állapot, illetve hogy s rekonstruálni, felújított, modernizált változatban helyreállítani nem lehet, tehát a konzervatív stratégia — a Horthy-korszak Jem a szélsőjobb felé hajló jobboldalänak az illüziöja - nem működik. Ha viszont nincs visszaút egy (igazából sosem létezett, idealizált, politikai célokból létrehozott) ideális múlt felé, akkor csak , előre" vezető út létezik, márpedig ebben a korban 2+1, a modernizáció konzekvenciáit levonó stratégia létezett:
