Page 244 [244]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
jellegzetesnek vélem Dékány A szociológus felelőssége című, különnyomatban is
megjelent előadását (1937), amelyről Szabari pl. azt az etikailag kényes mozza¬
natot emeli ki, hogy szerzője Féja és Kovács perének (— 4.2.2) évében támadta
a , falukutatók" hozzáállását, mint az ő szociológiájának ellenpontját.
Pedig Dékány előadása, legalábbis bizonyos pontjain úgy tűnhet, a természet¬
tudományok és a társadalomtudományok lényegi különbségére való reflektálás¬
sal ( 1.2) izgalmas módon megelőlegezi az 1960-as évek szociálkonstruktivista
megközelítéseinek egyes gondolatait:
A természettudós ugyanis a természetet maga , előtt" látja, tárgya , kint" van, , előtte"
van, tőle elválasztva, egy idegen világban. Ő mint test, benne van a természetben,
de nem mint kutató. Ezzel szemben a szociológus tárgya más: tárgya a társas világ,
amely nem idegen világ előttünk, nem pusztán , kint" van, mint a természet, nemcsak
„elöttünk” van, sőt nemcsak , körülöttünk". Mi itt a táegyunkban, mint kutatók is bent
vagyunk, azaz részei vagyunk annak, , tagjai" vagyunk annak a tárgynak, amellyel
foglalkozunk, t. i. tagjai a társadalomnak. Páratlan és egyedül álló viszony ez kutató
és a tárgya közt. Ebből egy egész sereg következmény származik, amelyből kiemelünk
egyet ép a felelősség kérdése kapcsán. (Dékány 1937:5)
A társadalomtudós megismerése egyszersmind óhatatlanul bele is avatkozik
megism erésének tárgyába, tehát, ha úgy vesszük, cselekvés is, , politizálás" is; a
szociológust olyan normatív felelősség terheli, mint amely például a fizikust soha.
Érdekes, bár sarkított és egyoldalú érvelés27 — ami egyszer csak érthetetlen
módon fülsiketítően csikorogni kezd. Dékány ugyanis axiómaként kezeli, érvelés
nélkül előfeltételezi, hogy a fentiekből fakadó , felelősség" kizárólag a fennálló
társadalmi renddel szemben kritikus megközelítéseket terheli, a fennálló társa¬
dalmi renddel azonosulókat nem.
[IA] hirtelen divat lett szociográfia [művelői] ...az ú. n. szociografusok (sic! — D. Cs.] [azt
hiszik], hogy csak tényekről számolnak be, de mert nem mindig van meg bennük a
teljes igazság megismerésének komoly vágya, hogy ne mondjam, szenvedélye, voltakép
propagandairodalmat művelnek - szociográfia jelszava alatt. Ez ellen a leghatározot¬
tabban tiltakoznia kell mindenkinek, aki a tudomány szavát nem akarja megfosztani
217 Példának okáért, az atomenergia felhasználására vagy az ökológiai problémákra való erősebb
reflexió óta azt sem tekinthetjük magától értetődőnek (lásd például Beck 2003, 2008), hogy a
természettudósokat nem terheli olyan , felelősség" a tudástermelésükért, mint a
társadalomtudósokat, de ilyen mértékű előrelátást nem , várhatunk el" Dékánytól. Másrészt
viszont, bár Dékány a rossz példák paradigmatikus eseteként kezeli a marxizmust, pusztán
logikai alapon az ő érveléséből is inkább a marxistákéhoz hasonló, vállaltan pártos tudomány
következne, mintsem egy weberi , értékmentes megismerés".
+ 243 +