Seite 242 [242]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT Az 1. fejezetben említettem Némedi Dénes azon gondolatát, mely szerint az (ideális esetben, de kezdetben korántsem mindig szociológiai) egyetemi tanszék kulcsszerepet tölt be a szociológia intézményesülési folyamatában; majd ismét felidéztem (c 2.3), éppen annak kapcsán, hogy a 19-20. század körüli magyar szociológia ebből a szempontból atipikusnak tekinthető. A protoszociológia a két világháború közötti korszakban is jelentős mértékben s egyesületi ügy maradt, mint például az idősebb Bibó István neve által fémjelzett (Saád 1990:7) Társadalomtudományi Szakosztály, amely a Magyar Néprajzi Társaság"" keretein belül jött létre (1921), amelynek több képviselője explicit megfogalmazta, hogy az 1906 utáni Társadalomtudományi Társaság (c 3.1.4) szellemével szemben fogalmazza meg működésének alapelveit (Szabari 2014:68); másrészt s olyan állami kutatóintézetek ügye, amelyek elsődlegesen politikai és/vagy közigazgatási feladatokat töltöttek be, mint például a Teleki Pál-féle, nevét meghazudtoló Magyar Szociográfiai Intézet vagy a Magyary Zoltánhoz (2000, Saád 2000) köthető, később többször nevet és intézményes keretet váltó Táj- és Népkutató Központ; s és bár megjelent az egyetemi oktatásban is, de egészen 1942-ig olyan tanszékek keretein belül, amelyek nevében nem jelent meg a szociológia kifejezés. Formálisan hasonló volt a helyzet például az 1918 előtti Németországban is, hisz ott sem volt , szociológiai tanszék", de akkor és ott Tönnies, Sombart, Simmel vagy Max Weber olyan életművet alkotott, amelyek máig szerves részét képezik a szociológiai kánonnak. (Némedi 2005) Ezzel szemben: 214 A néprajztudomány korabeli jelentőségét és presztízsét illetően — 2.2.2. Elvi lehetőség volt rá, hogy az 1890-es években, amikor a Nyugat több országában megszületett a modern szociológia (Némedi 2005), Magyarországon a néprajztudomány egyes teljesítményei előlegezzék meg a szociológia egyes módszereit és megközelítéseit — de ez a lehetőség nem valósult meg. (Dupcsik 2015a, 2018b:60-80) Jelen kötet egyik nyilvánvaló gyenge pontja, hogy nem foglalkozom részletesebben sem a kemsei kutatással, sem Teleki Pál vagy Magyary Zoltán szerepével, például a Táj- és Népkutató földkérdéskiállításának ,botrányával". Utóbbit egyébként, a Teleki Pált talán , túlságosan" jól ismerő Ablonczy Balázs (2005) is ,számtalan formában feldolgozottnak" minősíti (2002:157), bár abban kétségkívül igaza van, hogy a legnagyobb hatást nem egy tanulmány vagy visszaemlékezés, hanem Bereményi Géza Tanítványok (1985) című filmje gyakorolta az utókorra. Teleki, bár , nem részesült rendszeres és alapos földrajzi képzésben" (Ablonczy 2002:152), földrajztudósnak számított, és ezen tudomány irányából (— 2.2.5) érkezett a protoszociológiai érdeklődés határára (bár sosem lépett át rajta; némileg részletesebben a szerző Teleki László Alapítványnál megjelent kötetében: Dupcsik 2005:145-148.) 21: a * 241 +
