Oldal 242 [242]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
Az 1. fejezetben említettem Némedi Dénes azon gondolatát, mely szerint az
(ideális esetben, de kezdetben korántsem mindig szociológiai) egyetemi tanszék
kulcsszerepet tölt be a szociológia intézményesülési folyamatában; majd ismét
felidéztem (c 2.3), éppen annak kapcsán, hogy a 19-20. század körüli magyar
szociológia ebből a szempontból atipikusnak tekinthető. A protoszociológia a
két világháború közötti korszakban is jelentős mértékben
s egyesületi ügy maradt, mint például az idősebb Bibó István neve által fém¬
jelzett (Saád 1990:7) Társadalomtudományi Szakosztály, amely a Magyar
Néprajzi Társaság"" keretein belül jött létre (1921), amelynek több képvi¬
selője explicit megfogalmazta, hogy az 1906 utáni Társadalomtudományi
Társaság (c 3.1.4) szellemével szemben fogalmazza meg működésének alap¬
elveit (Szabari 2014:68); másrészt
s olyan állami kutatóintézetek ügye, amelyek elsődlegesen politikai és/vagy
közigazgatási feladatokat töltöttek be, mint például a Teleki Pál-féle, ne¬
vét meghazudtoló Magyar Szociográfiai Intézet vagy a Magyary Zoltánhoz
(2000, Saád 2000) köthető, később többször nevet és intézményes keretet
váltó Táj- és Népkutató Központ;
s és bár megjelent az egyetemi oktatásban is, de egészen 1942-ig olyan tanszé¬
kek keretein belül, amelyek nevében nem jelent meg a szociológia kifejezés.
Formálisan hasonló volt a helyzet például az 1918 előtti Németországban is, hisz
ott sem volt , szociológiai tanszék", de akkor és ott Tönnies, Sombart, Simmel
vagy Max Weber olyan életművet alkotott, amelyek máig szerves részét képezik
a szociológiai kánonnak. (Némedi 2005) Ezzel szemben:
214 A néprajztudomány korabeli jelentőségét és presztízsét illetően — 2.2.2. Elvi lehetőség volt rá,
hogy az 1890-es években, amikor a Nyugat több országában megszületett a modern szociológia
(Némedi 2005), Magyarországon a néprajztudomány egyes teljesítményei előlegezzék meg a
szociológia egyes módszereit és megközelítéseit — de ez a lehetőség nem valósult meg. (Dupcsik
2015a, 2018b:60-80)
Jelen kötet egyik nyilvánvaló gyenge pontja, hogy nem foglalkozom részletesebben sem a kemsei
kutatással, sem Teleki Pál vagy Magyary Zoltán szerepével, például a Táj- és Népkutató földkérdés¬
kiállításának ,botrányával". Utóbbit egyébként, a Teleki Pált talán , túlságosan" jól ismerő
Ablonczy Balázs (2005) is ,számtalan formában feldolgozottnak" minősíti (2002:157), bár abban
kétségkívül igaza van, hogy a legnagyobb hatást nem egy tanulmány vagy visszaemlékezés,
hanem Bereményi Géza Tanítványok (1985) című filmje gyakorolta az utókorra. Teleki, bár , nem
részesült rendszeres és alapos földrajzi képzésben" (Ablonczy 2002:152), földrajztudósnak
számított, és ezen tudomány irányából (— 2.2.5) érkezett a protoszociológiai érdeklődés határára
(bár sosem lépett át rajta; némileg részletesebben a szerző Teleki László Alapítványnál megjelent
kötetében: Dupcsik 2005:145-148.)
21:
a
* 241 +