Seite 236 [236]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
A pallér, aki nem volt elég tehetséges és szorgalmas, úgy vélte, itt a pillanat, amikor a
versenytárgyalás feltételeinek megkerülésével elkaparinthat egy zsíros repülőpálya¬
építkezést, az orvos, akinek nem voltak betegei, mert nem bíztak a tudásában, hogy ki¬
nevezzék főorvosnak egy közkórházba, az ügyvéd, aki tyúkperekkel bíbelődött eddig,
a vszámarányos zsidótörvényx jóvoltából elérkezettnek látta az időt, hogy besétáljon
valamelyik nagybank vagy iparvállalat jogtanácsosi irodájába. A rossz író, a közepes
vagy tehetségtelen ripacs úgy vélte, itt a pillanat, amikor végre ő is kizsarolhatja,
származása előjogán, a sikert és a tapsokat.
S amikor az esztelen és megalázó faji törvények végül a nemi életet is származási
okmányok engedélyének szégyencölöpéhez pellengérezték, a csalódott szerelmes úgy
érezte, ütött a pásztoróra, amelyet a fajvédelmi törvények jóvoltából eltölthet azzal
a személlyel, aki eddig másnak, zsidónak adta érzelmeit. A groteszk, a lehetetlen is
megvalósult e pillanatban. A városligeti cirkuszban egy zsidó származású törpe bo¬
hócot ezzel az indoklással tiltottak el szomorú-komikus mestersége gyakorlásától:
»Zsid6é nem lehet törpe." [kiemelés tőlem — D. Cs.] Az ámokfutó társadalom szemét
valamilyen sárga köd borította el. (Márai 2013:54—55)
Tegyük hozzá: a tehetséges és nem antiszemita, akár anti-antiszemita polgárok
is, akarva-akaratlanul haszonélvezői lehettek a magyarság zsidónak minősített
része kifosztásából és kiszorításából. Mindenki , szem lett a láncban".
5.1.2 Egy radikális, egyszersmind ambivalens rendszerváltás — 1945
Az utolsó Márai-idézet így folytatódik:
Amikor néhány évvel később a kommunisták ugyanilyen igazságtalan, jogtalan igény¬
nyel foglaltak el állást, szerepkört, tisztséget: a jobboldali társadalom úgy érezte, a
kommunisták jogfosztása igazolja az ő múltbeli bűneit. Ez a gonosz és tragikus téve¬
dés [kiemelés tőlem — D. Cs.] talán a legmélyebb erkölcsi bukás, amelyben a magyar
kispolgári és polgári társadalom az évtized [1938-1948 — D. Cs.] során elmerült.
(Márai 2013:55)
Általánosíthatunk: a 20. század valamennyi politikai fordulata nyomán a sérel¬
mek és jogfosztások újabb rétege , lerakódik, mint a guanó, vastagon, keményen."
203 Természetesen Illyés Gyula nagyszerű versére, az Egy mondat a zsarnokságról-ra utaltam — noha
az közvetlenül már a következő totalitáriánus diktatúrára vonatkozott. (5.1.2)
204 József Attila: A város peremén (1933)