Page 233 [233]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G is be akarta vezetni az állampolgárok munkakényszerének és vezénylésének intézményét. (Ungvary 2012:200-201) s Végül, elfedte a rendszerváltást az ún. , zsidókérdés" kommunikálása és politikai felhasználása. Fogalmi tisztázás: jómagam, ha esetleg nem is teszem idézőjelbe, akkor is ,az 1945 előtti antiszemita diskurzus" értelmében használom a , zsidókérdés" kifejezést. Ilyen értelemben viszont a Horthy-kori, összefonódó nyilvános diskurzusok egyik központi kérdéséről van szó;"" jellegzetes, hogy az előző fejezetben említett (6 4.3.4), a származása miatt nem sokkal később zsidónak minősített és halállal végződő munkaszolgálatra besorozott Sárközi György is kijelentette: ,van zsidókérdés, és a maga helyén nem riadunk meg ennek a kérdésnek kemény megvilágításától sem"." De a leghatásosabb talán ismét Márai, aki a naplójában írta: Hideg május. [...] Az emberekkel nincs mit beszélni. Mint ahogy részeggel vagy őrültekkel nem lehet vitatkozni: a magyar középosztály megőrült és berúgott a zsidókérdéstől [kiemelés tőlem — D. Cs.]. Az oroszok Körösmezőnél, az angolok és az amerikaiak Pest fölött, s ez a társadalom eszelősen és tajtékozva nem akar, nem tud másról beszélni, csak a zsidókról. [...] A deportálások színhelye nem Mezopotámia, hanem környékbeli téglagyárak s hasonló helyek... [laz embereket nap nap után] kergetik ki lakásaikból, fosztják meg javaiktól, szabadságuktól, s végül bizonyosan az életüktől is — a gyilkosok számára nem marad más megoldás!... Miért? Mert zsidók, mert , ellenségek", mert , idegenek", mert... s végül nincs válasz. Mert lehet. (Márai 1998/1945:156) A korabeli európai totalitáriánus rezsimek nem , csak" egy-egy új politikai rendszer, hanem új civilizáció, ,új ember" létrehozását is célul tűzték ki (vagy legalábbis ezt kommunikálták), amelynek elfogadása az egyének részéről elvileg pszichés erőfeszítést, odaadást, megtérésszerű fordulatot követelt. Lehangolóan sokan hajlandók is voltak ilyen megtérésre (vagy annak hihető szintű imitálására) is, de ennek azért ára volt, mind az össztársadalom morális, mind az egyének pszichés szintjén. Magyarországon viszont az a tény, hogy az antiszemitizmus (vagy a másik központi téma, a revízió) évtizedek óta a nyilvános diskurzusok középpontjában állt, éppúgy megkönnyítette a középosztály jelentős részének politikai átorientálódását, mint az, hogy ez az ideológia elvileg nem követelt teljes világnézeti , átállást". Csak egy példa: a sztálinizmus nyíltan, a nácizmus 195 Gyurgyák 2001, főleg Trencsényi Balázs kitűnő recenziójával (2002) együtt. 196 Gállstván interjúja, Új Szellem, 1937/15, idézi, Ungvári Tamásra hivatkozva: Ungváry 2012:251. +232 +
