Page 228 [228]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN Nos, , fizetett szociológus" ebben a korszakban nem igazán volt Magyarországon. A népi írók attitűdje inkább hasonlított a hagyományos költőváteszére, akik „harcba” indultak az ältaluk feltárt Valóságot lobogtatva, mint Petőfi lobogóit."? Protoszociológiai jelentőségüket azonban az adja, hogy az 1930-as években úgy látták: a , harcot" pillanatnyilag úgy kell vívniuk, hogy megismerik a parasztság, a nép helyzetét, és ezt felmutatva aktivizálják a középosztály vagy legalább az értelmiség (esetleg az államhatalmat birtoklók) egy részét. Féja Géza a Viharsarokban egyetemisták munkatáborozásáról ír (1937:194—195), akik azt hitték, hogy a munka révén , közelebb kerülnek a néphez", míg a helyiek értetlenkedve nézték, hogy mit csinálnak itt ezek a fiatal urak... De végül kidolgozták a , megfejtést": , biztos kincset keresnek"! Az egész ,munkatáborozás? igen jellemző tünet. A középosztály már érzi felelősségeit a néppel szemben, de arra nem képes, hogy a maga természetes helyén és helyzetében álljon helyt érette. Bűntudata van, de valódi bűnéről fogalma sincsen, tudata nem bírja tisztázni homályos érzéseit s éppen ezért tévutakon keresi bűnének jóvátételét is. E tévutak egyike az igúsági munkatábor, mely egy lépést sem változtat társadalmi hibáinkon. Lelkiismeretet nyugtat, de a végzetet és az ítéletet nem hárítja el. (Féja 1937:195) Valószínűleg sosem tudjuk meg, milyen közvetlen hatása lett volna a népi íróknak (ha egyáltalán), ha nem következik be a rejtett (1938 — 5.1.1 és látványos, kataklizmaszerű rendszerváltások (1944, 1945, 1948—49) sorozata. A közvetett hatás valószínűleg jelentős lehetett. De az is lehet, a népi szociográfia korhoz és helyhez kötött jelenség, és csak az 1930-as évek néhány évére jellemző. Ebben az esetben is ragaszkodnék ahhoz, hogy ez a korhoz kötött megismerés valódi értékeket, néhány remekművet, és nyilván számos megvilágosodás-szerű olvasói élményt teremtett. A bevezetésben általam is használt Menenius Agrippa-történet konfliktuselméleti ihletettségü (— 1.1) felhasználásával Szabó Zoltán igyekszik metaforikusan megragadni, hogyan látták saját szerepüket a magyar társadalomban a népi írók. Sötét, sőt, brutális, de a következő 7-8 év történelmének ismeretében egyáltalán nem eltúlzott metafora: 189 , Ha majd minden rabszolga-nép/ Jármát megunva síkra lép/ Pirosló arccal és piros zászlókkal/ Es a zäszlökon eme szent jelszöval:/ »Vilägszabadsäg!«/ S ezt elharsogjäk,/ Elharsogjäk kelettöl nyúgatig;/ S a zsarnokság velök megütközik:/ Ott essem el én,/ A harc mezején..." (Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet... Pest, 1846. december) A költőnek nagy kultusza volt a népi írók között, Illyés könyvet írt róla (1936), 1956-ban, a napokra feltámadó pártjukat is Petőfi Pártnak nevezték. e 227 "
