Oldal 226 [226]
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN
De (jó) írónak lenni éppúgy gyógyíthatatlan állapot, mint szociológusnak
lenni: Illyés tehát maradt, nem árulta el az érzelmeit, figyelt és memorizált.
„Hät az ember csak üzen, hogy ez meg ez jöjjön be estére" — világosított fel egy fiatal,
rokonszenves arcú számtartó, miközben átölelt. — , Ruhát foltozni." [...] — „...vannak,
akik nem szívesen mennek?" - , Akad, öregem, de azért mind tudja, mi a muszáj
[kiemelés tőlem - D. Cs.]...” (Illyes 1993/1937:140)
Egy läny a bätyjäval jött (!), beszelgettek, aztän:
s Tíz óra felé azt mondja a legény: hát szämtartö úr, itt hagyjam a leánt? Hagyd itt,
fiam — mondtam." A társalgás a lányokkal négyszemközt, persze egy kicsit nehezen
indul. De annak is van orvossaga. — ,, Az ital, öregem, az ital nélkül körülményes, pláne
a paragrafuson aluliakkal (a 16 évnél fiatalabbakkal), akikre nekem egy időben nagy
gusztusom volt. Meg voltam veszve, barátom... csak azok után bolondultam, a töret¬
lenek után, ahogy erre mondják, és egymás után minél többre... Vacsora? Hozzá nem
nyúlnának. A süteményből még úgy-ahogy letörnek egy kis darabkát, azt morzsol¬
gatják egész este. Egyiket cukorral vártam, csokoládéval. Elvette az egész csomagot,
betette a szoknyája zsebébe, előttem meg se nézte volna. Illemtudó nép ez. De ha az
első pohárt beléjük tudtad könyörögni, akkor rendben" (Illyés 1993/1937:141)
A bizalommal nem élnek vissza, arra nincs eset... Sőt azok, akik bejárnak [a kas¬
télyba], még szorgalmasabbak, engedelmesebbek. — ,,Mintha az embernek a kedvében
akarnának járni... Még jobban elismerik parancsolónak; mintha a dologból lehetne
valami... Szóval, asszonyok [kiemelések tőlem — D. Cs.]. De mások előtt egy világért
sem árulnák el, hogy az emberhez valami közük van. Illetve épp azzal árulják el,
hogy ha munka közben találkozol velük, hát sütik le a szemüket, a kezük meg, mint a
motolla... legalábbis erre mifelénk." (Illyés 1993/1937:142)
A történeteket Illyés összeveti saját élményeivel, saját emlékeivel. Ő is úgy ta¬
pasztalta, hogy ,a lányok nemigen hivalkodtak az ilyen viszonyokkal, főleg elő¬
kelő kedvesük jelenlétében nem." De rögtön hozzátette: , Bizonyára tapasztalat¬
ból tették. Az urak nem bírták a nyilvános bizalmaskodást." (Illyés 1993/1937:137)
Szemtanúja volt egy jelenetnek, amikor egy felügyeletre megjelent segédtiszt
ráüvölt egy lányra: , Azt hiszed — üvöltötte —, egész nap kódoroghatsz, amiért
tegnap este... — s azzal a szóval jelölte meg a nemi együttlétet, melyet a cselédek
is csak megvetésül használnak." (Illyés 1993/1937:138)
Gender-érzékenység terén Illyés megelőzte korát, lásd többek között ezt a gon¬
dolatát: