Seite 217 [217]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G [...] A parasztság itt felvergődött valami színvonalra, megszerezhetett családonkint 20-30 hold földet, esetleg talán százat is, mint itt-ott a Sárközben, megszokott valami módot és természetszerűleg még jobbra törekszik. (Illyés 1933: o. n.) Majd Illyés egy olyan örökösödési rendszer ötletével jön elő, amely éppen az egykézőket akadályozná meg abban, hogy az egész földbirtokot örököseikre hagyják, míg a négy gyereket előnyben részesítené. Hihetetlen: éppen Illyés hagyta volna figyelmen kívül, hogy a paraszti népesség mintegy 9096-ának nem volt még tíz holdja sem, csaknem 479-ának pedig egyáltalán nem volt földje? Ráadásul mind ő, mind a kortársai szinte sosem tudatosították: ennek oka nemcsak az egyenlőtlen birtokeloszlás volt, hanem az is, hogy az ország méreteihez képest túl sokan próbáltak mezőgazdaságból élni. Nem sokkal később, 1945-ben, egy olyan földreform során, amely sokkal radikálisabb volt, mint amilyet a két világháború között bárki, akár a népiek is felvetettek volna, teljesen felszámolták a nagybirtokrendszert. Az 1945-ös földosztás után azonban a parasztság 1796ának még mindig nem volt földje, a birtokok 8796-a pedig még mindig kisebb volt tíz holdnál. Igazi szentségtörés lett volna akkor, ha valaki az elemi iskolai matematikai készségét mozgósítva megállapítja: Magyarországon a földkérdés nem oldható meg másként, mint a (mezőgazdasági) népesség drasztikus csökkenése árán." Igazi szentségtörés lett volna annak felvetése: mivel 1914 (a tömeges tengerentúli kivándorlás lezárulása) és 1949 (a mezőgazdaság ún. kollektivizálása és az erőltetett iparosítás kezdete) között a mezőgazdasági népesség érdemben nem tudott csökkenni, az egyke tulajdonképpen nem , csak" egyéni szinten, hanem magyar össztársadalmi szinten is optimális és jövőbe mutató stratégia lehetett. Kivéve persze akkor, ha a népek népesedésének alakulását nulla összegű játszmának tekintjük, gyilkos versenynek, amelyben életveszélyes egy kicsit is lemaradni, háborúnak, ahol az anyák méhe a csodafegyver (Wunderwaffe). A Pusztulás mindenesetre valami hasonló világképet állít elénk: Illyés, miután szörnyülködik azon, hogy Európa népessége 1800-tól az ő koráig 2,7-szeresére nőtt [azóta az 1800-as érték csaknem négyszeresére — D. Cs.],?? hozzáteszi: Az egykét csaknem minden országban ismerik. Ha mindenütt egyforma arányban lépne fel, alapjában semmi baj nem volna, a népek egyensúlyi aránya megmarad. De csak egy-két évtizeddel előbb lépjen fel az egyikben, mint a másikban, az utóbbi rögtön elnyeli az előbbit. A háború előtti Franciaországra végzetes veszedelmet jelentett, mert 181 Ez lett végül a kommunista rendszer , megoldása" — a ,,szokdsos” embertelenséggel és dilettantizmussal levezényelve a folyamatot. — 6.1 és 6.3.2 182 1800-ban 188, 1933-ban 506 millió, 2018-ben 746 millió. * 216 +
