Page 216 [216]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN ki. Márpedig a felsorolt falvakban a reformátusok száma 20 év alatt valóban csökkent 1896-kal. Ennek oka azonban, figyelmeztetett a rutinos társadalomkutaté (— 3.2.5), lehet az elvándorlás is. Baranya 1066 reformatust veszitett, viszont Pécs 68,6%-kal, azaz 1530 reformatussal szaporodott az utóbbi tíz évben. Továbbá Budapesten az utóbbi tíz év alatt a katolikusok szaporodása 8,296, ellenben a reformátusoké 20,396, ami nyilván nagyobbrészt nem születés, hanem bevándorlás [eredménye]. (Braun 1933:280) Mindamellett közismert tényként kell elismernünk, hogy a reformátusok születési számaránya alacsonyabb az országos átlagnál — teszi hozzá Braun. Azonban ez szabályszerű jelensége a születések mesterséges szabályozásának, az emberi nem jövőjére nézve ennek az oly döntő fontosságú találmánynak terjedése óta, hogy t. i. a születések mesterséges szabályozásának ismerete a lakosság vagyonosabb és intelligensebb részében terjed gyorsabban. A zsidók száma Baranyában tíz év alatt 16,296-kal csökkent, a Dunántúlon 13,6%-kal, Budapesten 5,2%-kal, az egész orszagban 6,1%-kal. (Braun 1933:280) Valóban , közismert tényről" van szó. Például Kovács Imre említett művében (> 4.3.3) az egykézés egyértelmű vallási meghatározottságáról is ír: , Az egykéző református őslakosság pusztulásnak indult... [míg] a bevándorlók jobbára katolikusok." (Kovács 1989/1937:88) Hasonló szembeállítással dolgozik a kitűnő néprajzos szerzőpáros is: , A századforduló körül, a két világháború közt is sok gyermek jellemezte például Átány közelében a mezőkövesdi matyókat, vagy a Jászságot (mindkettő katolikus vidék). [Ugyanakkor al születések számának erős korlátozására a legszembeszökőbb példákat az ország nyugati felében néhány református népcsoportnál találhatjuk." (Fél-Hofer 2010:137) Noha mindkét idézett mű óvakodik a nyílt általánosítástól, azért a szembeállítás sugallata mégis nyilvánvaló: a reformátusok , hajlamosabbak?" az egykézésre, mint a katolikusok. Az országos adatok azonban megint csak nem támasztják alá ezt az esetleges általánosítást: 1873 és 1913 között az anyák között a reformátusok aránya 13,496ról 13,596-ra változott, tehát gyakorlatilag stagnált (míg a katolikusoké ugyanezen periódusban — nem számottevő mértékben, de — csökkent, 52,696-ról 51,2%-ra, Demográfiai évkönyv 2011:2.4.15. adatsor). A két világháború között pedig, ironikus módon, éppenséggel még nőtt is az anyák között a reformátusok aránya (1919: 18,7%, 1938: 21,6%), miközben a katolikusoké (1919: 66,9%, 1938: 66,6%) stagnält. (Demogräfiai evkönyv 2011:1.4.36. adatsor) Tudom, itt már az sem segítene, ha földet adnának. Az történne, ami a Särközben, ahol a tízholdas gazdák [kiemelés tölem - D. Cs.] eppügy egykesek, mint a szäzholdasok. * 215 +
