Oldal 206 [206]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN 3) Az elit és a középosztály piaci igényeinek torzítása mellett az is hatást gyakorol a népi kultúrára, hogy annak , ápolása" egyfajta rendies kötelezettséggé vált — elvetése pedig egyfajta lázadássá. A középosztály a helyett, hogy azon dolgozott volna, hogy e fejlődés [azaz a népművészet felbomlása — D. Cs.] minél kedvezőbb körülmények között menjen végbe, a népművészet furcsafogalmazású megmentésére vetette rá magát minden erővel. Ami az élet tartozéka volt, azt színpadra vitte; ami hagyományokból következett, azt szerepekre kívánta fölvétetni a parasztokkal. Ezzel akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy a parasztság a népviseletet már lassan urak számára teljesített szolgáltatásnak tekintse [kiemelés tőlem -— D. Cs.]. Erre számos példa akad. Több helyt előfordult, hogy parasztok fenyegetőztek a kivetkőzéssel, ha valamit el akartak érni. Ma már a népviselet olyasmi, ami sok helyen az uraknak való kedvezésként jelenik meg, s öntudatosabb nép akkor sem vállalja ezt, hogyha ténylegesen saját ősi viseletéről van szó. A népviselet-föltámasztás eszközei bűbájosan naivak. Példának okáért az egyik módszer ilyen: Kövesden egyidőben az, aki színes kötőben ment a bálba, nem fizetett beléptidíjat. Ennek következtében a legények e színes kötőket szépen becsomagolták újságpapírba és elvitték a kocsma ajtajáig. Ott fölvették, bementek belépődíj nélkül és kijövet ismét újságpapírba csomagolva vitték haza a kötőket. Egyébként már a kékfestőtől vásárolt kötényeket hordják. Volt, aki minisztériumi segélyből 20-30 pengőt ígért a legényeknek, ha lobogós inget varratnak és ünnepnapon azt fel is veszik. A legények azzal a megokolással, hogy ők ugyan nem cirkuszolnak, hagyják őket békében, már nem is jelentkeztek a pénzért. A TESz is ajánlott pár száz pengőt, hogy azzal díjazzák a viseletet, de eredménye természetesen ennek se volt. A legények arra az egy alkalomra kölcsönkért ruhába öltöztek, felvették a pénzt, aztán hordták újra különös ruhájukat, mely csizmából, furcsaszabású lovaglónadrágból, szvetterből és micisipkából áll. E ruha már maga is azt mutatja, hogy a matyóság a proletarizálódás útjára lépett. E paraszti emlékekkel és proletár ruhadarabokkal vegyes ruházat szinte pontosan jelzi, mennyire félig paraszt, félig proletár ez a nép. (Szabó 1986/1938:80) Nem , csak" szimbolikus küzdelmekről van szó, hanem a társadalmi alávetés nyers viszonyaira illesztett fügefalevélről: Közigazgatási tisztviselők például gyakran hangoztatják, hogy szívesen mennek olyan falvakba, ahol népviselet van. És pedig azért, mert tapasztalat szerint a népviseletes nép szelídebb, jobban kezelhető, engedelmesebb és a többieknél nagyobb tisztelettel viseltetik nadrágos vezetői iránt. Talán nem tévedek, ha a szép és tarka kedvelése mellett ezt is egyik okául állítom a vidéki értelmiség népviseletszeretetének. E réteg rengeteg gondja + 205 +
