Seite 204 [204]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN ha nem tudnám is, rögtön arra kellene gondolnom, hogy gyöngyösbokrétás. Úgy fog kezet, mint azok a parasztlányok, akik jártak Pesten szerepelni, lámpaláz és különösebb szégyenkezés nélkül. Megszokta, hogy megnézik a ruháját, egymás fölé lapuló szoknyáit: e pompás-színes csomagolást, melybe fiatal testét a vasárnapok ünnepén betakarja. Tudja, hogy kuriozitás ő, sokat ült modellt a festőknek, akik százféle színben és modorban festették le és talán azt is tudja, hogy képével néha találkozni lehet a Vilmos Császár út vagy Károly körút képkirakataiban. Margit már szerepel. Biztonságosan és izgalom nélkül. Úgy fogadja a látogatót a kis parasztszobában, melyen nehéz szag ömlik el a földes padló kipárolgásától, mint a színésznők az öltözőben. (Szabó 1986/1937:1) Szabó számára a fő tanulság a cifraság és a nyomorúság közötti kontraszt: Igy készülődnek órahosszatt vasárnaponként, aztán susogva vonulnak fel a templom elé, kövekkel bütykös uccán a Margitok és Máriák... A vasárnapjuk ezzel telik el, hogy e ruhában vannak, hogy a ruhát fölveszik, hogy a ruhát leveszik. Margit hétköznapja azzal, hogy hajnali négytől esti nyolcig dolgozik a szomszéd uradalomban. Mert Margitnak mása sincs, mint 40 szoknyája, 4 pruszlikja, 15 zabkája és 7 köténye, meg ő maga, aki viseli mindezeket. Van még egy házrészük is, ahol vasárnap öltözni és vetkőzni lehet. Más semmise. Suammásmunkával keres valamit és él Bujákon. (Szabó 1986:9) Szabó viszolygó együttérzése morálisan elfogadható ugyan, de a paraszti népművészet-iparosokat talán nemcsak áldozatoknak lehetne tekinteni, hanem olyan cselekvőknek, akik sajátos , hivalkodó fogyasztás" révén próbálják társadalmi státusukat növelni. , Csak" éppen ezúttal nem egy , dologtalan osztály" (Veblen 2009/1899, magyarul Veblen 1975/1899), hanem egy magát halálra dolgozó mélyszegény csoport tagjairól van szó. (Illetve az esetleges társadalmi mobilitás lehetőségéről is szó lehetett — a Tardi helyzethez anyagot gyűjtő Szabó is állandóan azzal találkozott, hogy a helyiek menekülnének a paraszti léttől és/vagy a falutól). A mar idézett (— 4.3.2) Arie den Hollander szerint az alféldi parasztság esetében a vagyoni egyenlőtlenségből eredő életmódbeli különbségek különben a kívülálló szemével alig észrevehetők. A különböző szociális helyzetű emberek, mint pl. a nincstelen mezőgazdasági munkás és a középparaszt, valamint a 100 holdas (58 ha) gazda életmódjában inkább több a közös, mint az eltérő vonás, legalábbis a fogyasztás tekintetében. Étrendjük összeállítása nagyjából hasonló... Bár a gazdag paraszt ötszobás házat építtet magának, de abból csak egyet, legfeljebb kettőt használ. A többi az ún. + 203 +
