Oldal 204 [204]
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN
ha nem tudnám is, rögtön arra kellene gondolnom, hogy gyöngyösbokrétás. Úgy fog
kezet, mint azok a parasztlányok, akik jártak Pesten szerepelni, lámpaláz és különö¬
sebb szégyenkezés nélkül. Megszokta, hogy megnézik a ruháját, egymás fölé lapuló
szoknyáit: e pompás-színes csomagolást, melybe fiatal testét a vasárnapok ünnepén
betakarja. Tudja, hogy kuriozitás ő, sokat ült modellt a festőknek, akik százféle szín¬
ben és modorban festették le és talán azt is tudja, hogy képével néha találkozni lehet
a Vilmos Császár út vagy Károly körút képkirakataiban.
Margit már szerepel. Biztonságosan és izgalom nélkül. Úgy fogadja a látogatót a
kis parasztszobában, melyen nehéz szag ömlik el a földes padló kipárolgásától, mint
a színésznők az öltözőben. (Szabó 1986/1937:1)
Szabó számára a fő tanulság a cifraság és a nyomorúság közötti kontraszt:
Igy készülődnek órahosszatt vasárnaponként, aztán susogva vonulnak fel a templom
elé, kövekkel bütykös uccán a Margitok és Máriák... A vasárnapjuk ezzel telik el, hogy
e ruhában vannak, hogy a ruhát fölveszik, hogy a ruhát leveszik. Margit hétköznap¬
ja azzal, hogy hajnali négytől esti nyolcig dolgozik a szomszéd uradalomban. Mert
Margitnak mása sincs, mint 40 szoknyája, 4 pruszlikja, 15 zabkája és 7 köténye, meg
ő maga, aki viseli mindezeket. Van még egy házrészük is, ahol vasárnap öltözni és
vetkőzni lehet. Más semmise. Suammásmunkával keres valamit és él Bujákon. (Szabó
1986:9)
Szabó viszolygó együttérzése morálisan elfogadható ugyan, de a paraszti népmű¬
vészet-iparosokat talán nemcsak áldozatoknak lehetne tekinteni, hanem olyan
cselekvőknek, akik sajátos , hivalkodó fogyasztás" révén próbálják társadalmi stá¬
tusukat növelni. , Csak" éppen ezúttal nem egy , dologtalan osztály" (Veblen
2009/1899, magyarul Veblen 1975/1899), hanem egy magát halálra dolgozó mély¬
szegény csoport tagjairól van szó. (Illetve az esetleges társadalmi mobilitás lehető¬
ségéről is szó lehetett — a Tardi helyzethez anyagot gyűjtő Szabó is állandóan azzal
találkozott, hogy a helyiek menekülnének a paraszti léttől és/vagy a falutól).
A mar idézett (— 4.3.2) Arie den Hollander szerint az alféldi parasztság ese¬
tében a
vagyoni egyenlőtlenségből eredő életmódbeli különbségek különben a kívülálló sze¬
mével alig észrevehetők. A különböző szociális helyzetű emberek, mint pl. a nincs¬
telen mezőgazdasági munkás és a középparaszt, valamint a 100 holdas (58 ha) gazda
életmódjában inkább több a közös, mint az eltérő vonás, legalábbis a fogyasztás tekin¬
tetében. Étrendjük összeállítása nagyjából hasonló... Bár a gazdag paraszt ötszobás
házat építtet magának, de abból csak egyet, legfeljebb kettőt használ. A többi az ún.
+ 203 +