DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
beleszólt a beszédbe. Jól szájon törölték erre. Miért? A gyermek tanuljon meg hallgatni,
tűrjön némán, mert különben az életben felkopik az álla. (Féja 1937:93—95)
Család csak egy van. Igaz, a gyerekek általában már hatéves (6 éves) koruktól
dolgoztak, és legalább korán megtanulták, hogy a szüleik a való világra készítet¬
ték fel őket a családokban.
Féja rendszeresen reflektál paradox helyzetére: míg a hatóságok vagy a vele
azonosulók gyakran , felforgatót", addig az alul lévők valamilyen módon szinte
már hatósági embert láttak benne. , Tilos utt" (Féja 1937:202), fogadja egy helyütt
a tábla, jelezve, hogy innen nemcsak az idegenek, de az MTA helyesírási szabály¬
zata is ki van rekesztve. Féja azonban egyszerűen átmászott a kapun, besétált,
és amikor bent puskás őrökkel találkozott, azok , alázatosan köszöntöttek, hiszen
»ür« vagyok.” (1937:203)
Egy jegyzö mär „karakänabb” - kitiltatta volna Féját a településéről, aki hiába
mutatott rá, hogy ez törvénytelen. Végül az alispánnal telefonältatott ra a jegy¬
zőre, hogy engedjék ott körülnézni. (Feja 1937:136-137)
Orosházán sikerült a gazdakör fontos, gondolkodó tagjaival elbeszélgetnie. ,,S
néhány nap mulva jelenlétem ellenmérgéül elhatározták, hogy meghívják a vár¬
megye legerelyesebb föszolgabiräjät, hadd tartson elöadäst a »cseledkerdesröl«.
(Feja 1937:155-156)
A fejezet befejezéseként az Utóhang legfontosabb konklúziója:
Gyarmati magatartás volt ez [az uralkodö osztälyok&] s nyomait, „hagyomänyait”
mindmáig meglelhetjük. A nép a maga egészében nem lett a politikai nemzet tagja és
a nemzeti kultúrközösség kereteibe sem tudott beférkőzni. , Nemzetivé" sem válhatott,
nemhogy európaivá vált volna [kiemelés tőlem -— D. Cs.]. S ne higgyük, hogy a népnek
nincsen tudata erről. (Féja 1937:258)
4.3.3 Kovács Imre és A néma forradalom
Sokak szerint Kovács Imre (1913—1980) volt a népi mozgalom legjobb politikusa,
ehhez képest a sors nem sok lehetőséget nyújtott számára ilyen ambíciói kiélé¬
sére. A formálisan 1939-ben alapított Nemzeti Parasztpárt ugyanis a második
világháború alatt nem fejtett ki érdemi tevékenységet; 1944 végétől ugyan a
kormánykoalíció részévé vált, de a szovjet megszállás és akommunista árnyék¬
hatalom által lényegesen korlátozott módon; 1947-ben pedig már haláláig tartó
emigrációba kényszerült.