Oldal 168 [168]
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN
moe
A vezetöreteg labänäl Es terdenel zsüfolt kishivatalnok-osztäly nyüzsög. [...] Kaszt¬
jukból feljebb emelkedni igen ritkán sikerül, ezért örök nosztalgiát éreznek fölfelé s
kaszt-tudatukat rendszerint keményen éreztetik lefelé. [...] Osztálypánikjukhoz állan¬
dó egyéni pánik járul, , fix" helyzetük elvesztésétől remegnek szüntelenül. [...)]
Utolsó felcsillanásuk a főiskolai vagy egyetemi évek alatt történt, mikor még me¬
részeltek valamit, talán egészen ostoba dolgot, de mégis szárnyak mozdultak bennük.
Azóta lassan elhányták összes belső podgyászaikat, üres formák lettek, edények, me¬
lyekben a Hivatalos Vélemény zötyög, vagy sustorog. A magyar kisváros tespedtsége,
némasága az ő arcukat fejezi ki. (Féja 1937:53-—54)
A címek és rangok barokk túlsága elöntötte Gyula kasztokba merevedő rétegeinek
lelkét. Egyik közhivatali úr például így torkolta le vitatkozó társát:
— Vitának helye nincs. Te csak a VIII-ik fizetési osztályban vagy, én azonban a
VII-ikben. (Feja 1937:126-127)
Egy feltörekvő fiatal hivatalnok leghőbb politikai vägya: „[...] konyveket égetni.
S melyeket? Mindenekelőtt Zolát. Nem olvasta ugyan a műveit, egy került a
kezében ájtatos gimnáziumi évei idején s azóta is máglyás haragot táplál iránta.
A többi égetendők nevét azonban már nem árulja el, mert észreveszi, hogy jegy¬
zeteket készítek." (Féja 1937:126—127).
Féjának , természetesen" a felső középosztályról is lesújtó a véleménye," mert
sidegennek" minősít minden tényezőt, amely társadalmi pozícióit akárcsak po¬
tenciálisan veszélyezteti, és amely szinte , megtanult" korlátolt és ostoba lenni.
De a , fő ellenség" a nagybirtok(os arisztokrácia). A másfél millió holdas tájegy¬
ség 27,890-a"" nagybirtokhoz tartozik. Márpedig a latifundium nem csak képle¬
tesen rombolta a falusi társadalmakat. A nagybirtoknak nem állt érdekében, hogy
a területükön élő napszámos és kisbérlő tömeg faluszabású tömör települések¬
be sűrűsödjék, mert ebben az esetben az a veszély fenyegette, hogy a rendszeres
falutelepülés addig küzd közigazgatási önállóságáért, míg küzdelme sikerrel nem
jar.” (Féja 1937:200) Az egyik tipikus , megoldás" esetén a nagybirtok területén
élő több ezer ember egy ún. , eszmei községet" alkotott, amelynek központja a
144 Féja így ír az uralkodó középosztályról: , Társadalmi tudatuk bármennyire gyarló is, kasztjuk
érdekeinek védelme szempontjából zseniálisnak mondható. Természetesen bizonyos korlátoltság
szükséges ahhoz, hogy egyöntetűen s irgalmatlanul járjanak el minden videgenx tényezővel
szemben, mely az adott rendszer megbontására gondol. De ez a korlátoltság élteti őket.
Megtanulták, hogy anyagi s társadalmi helyzetüket csakis úgy tarthatják fenn, ha kérlelhetetlenül
ragaszkodnak előítéleteikhez, az adott viszonyokat a vegsökig megmerevitik...” (Feja 1937:52-53)
Az értékeket csak kiszámolni lehet, ha az utolsó oldalak egyikén vármegyénként megadott
abszolút számokat összeadjuk és kiszámoljuk az arányokat; a Viharsarokból az sajnos nem derül
ki, hogy teljes területről vagy művelés alá vont területről van szó.
145
e 167 "