Oldal 160 [160]
.] egy úri ruhás fiatalember. A fiatalemberen sötétkék kabát, fehér vaszonnadrag,
a
kalapját, köszön a fiatalembernek: — Jó napot adjon isten. A fiatalember biccent a
Az első történetben keresi az ürügyet, hogy elmesélhesse, milyen kemény
gyerek ő, az utolsó munkaadóját majdnem leszúrta egy konfliktus miatt.
A történet hallgatójára nem tesz különösebb benyomást, visszafogottnak
tűnő elítéléssel reagál: , túlságosan hamar nyúl a bicskához." A hevesi ember
előbb felhorkan, majd azt állítja, hogy „csak megijesztettem,” vegül elärulja:
,Nnincs is nálam bicska". (Nagy 1978/1934:35—36)
Tizenöt oldallal később: beszélgetést kezdeményez a dinnyéjét őrző Kara
Péterrel, amikor megjelenik két csendőr; alaposan, kötözködően, apró rész¬
letekbe menően kifaggatják a hevesi embert. Amikor már úgy tűnik, elen¬
gedik, még egy utolsó kérdést tesznek fel:
Nem szocialista maga?
Nem én, kérem.
Tudja-e maga, merre van Oroszország? (Nagy 1978/1934:61)