OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G s védője, Sulyok Dezső pedig bizonyításkiegészítési eljárást kért, és ennek keretében tanúként való meghallgatását országgyűlési képviselőnek, minisztériumi osztályvezetőnek, a KSH volt elnökének, gróf Teleki Pálnak, több egyetemi tanárnak, "" lelkésznek, egy evangélikus püspöknek stb. A bíróság valamennyi kérést elutasította. , A védő bizonyítási eljárását azért utasította el a bíróság, mert azok a tények, amelyeket a védelem bizonyítani kíván, még valóság esetén sem adhatnak alapot olyan általánosító jellegű következtetések levonására, amilyeneket a vádlott tett [kiemelések tőlem — D. Cs.]." (Kovács 1989/1937:188) A per jegyzőkönyve azért is tanulságos, mert csaknem vegytiszta módon mutatja, hogy — a tartalmi megállapításoktól szinte függetlenül — mi a baja a tekintélyelvű vagy diktatórikus politikai gondolkodásnak a szociológiai kutatásokkal: nem azt kifogásolják, amikor Kovács pl. konkrét személyeket, intézményeket, törvényeket kritizál, hanem az általánosításai, a társadalmi rend egészére vonatkozó szociológiai elképzelései jelentik ,,a bűncselekmény megvalósítását". Véleményt, illetve esszéisztikus általánosításokat büntetnek — nem hamis kijelentéseket: ELNÖK: Ez jogi kérdés. Azt akartam, hogy a védekezését adja elő, de mi ezt az ügyet nem mint szociológiát tárgyaljuk; mi azt tárgyaljuk most, hogy az Ön könyvének tartalma megvalósítja-e azokat a bűncselekményeket, amivel vádolva van. Itt minket mas nem érdekel.” (Kovacs 1989/1937:155—156) VADLOTT: Batorkodom a Statisztikai Hivatal adataira hivatkozni. ELNÖK: A való tényeknek az általánosításával is lehet gyűlöletre izgatni [kiemelések tőlem — D. Cs.]." (Kovács 1989/1937:162) ELNÖK: Áttértünk az , Egyke" című fejezetre. (Olvas): , Teljesen kimerült ez a nép. Náluk már jelentkezik az a kimerülés, amely minden nép életében egyszer bekövetkezik." Mikor ÖN a magyarságot úgy tünteti fel, mint kiveszőben lévő népet, akik feladták a harcot, mit gondol, ha egy nemzetről így ír, nem alkalmas ez annak hitelét és megbecsülését csorbítani. (Kovács 1989/1937:160) Egy jellegzetes , vita" az elnök egy harminc évvel korábban hozott törvényre hivatkozik, mely tiltja, hogy több cselédcsaládot helyezzenek el egy szobában. Amikor Kovács ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig ez a tényleges helyzet, akkor 40 Például a kor egyik legtekintélyesebb történészének, Szekfű Gyulának is. Ő a maga elutasított vallomását — amelyben Kovács és Féja munkásságát összekapcsolta a sajátjával — megjelentette: Szekfű Gyula: Magam és mások ügyében, Korunk Szava, 1937. december 15., ismerteti: Szabari 2014.:75. Lásd még Kovács 1989/1937:263-265.