Page 155 [155]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G s mind a hagyományos baloldal, mind az akkor hatalmon lévő jobboldal csődöt mondott, mivel s előbbi nem ismerte fel, utóbbi pedig igyekezett elsikkasztani a földkérdést, noha s a paraszti szegénység, a magyar társadalom legalább egyharmadának mélyszegénysége jelentette a két világháború közötti korszak legfontosabb problémakörét. s A nemzetiségi/nemzeti kérdésben ellentmondásos helyzetet foglaltak el: miközben gyakran a Kárpát-medence többi népével való együttműködés mellett (és az adott korszakban mérsékeltnek számító csak etnikai revízió mellett) szólaltak fel, gyakran ütöttek meg etnicista hangot, gyakran negatívan ítélték meg az asszimilációt, és gyakran nyitottak voltak az antiszemita diskurzus felé is. A , Mindent vissza!" típusú revizionizmussal vagy az antiszemitizmussal kapcsolatban nem annyira az elvi kritika, mint inkább az elkerülés jellemezte őket, annak tudatosítása, hogy ezek a tematizációk az általuk fontosabbnak tartott társadalmi kérdésekről terelik el a figyelmet. s A ,hagyományos" politikai táborokkal szembeni ellenérzésüktől (Nagy Sz. 1990) nem teljesen független tényező, hogy erős volt közöttük a nemzedéki összetartozás. A továbbiakban hat népi írót fogok részletesebben tárgyalni, mind a hat legfeljebb kamaszkorában járt, vagy gyerek volt a forradalmak és az ellenforradalom korában. A népiek számára ,, a szociológia" valóban eszköz volt, mint Kovács Imre híressé vált szlogenje megfogalmazza: ,,a politika a valóság ismerete nélkül kuruzslás, első teendőnk a valóság feltárása kell hogy legyen. Hogyan? — Menjünk a nép közé". (Borbándi 1983:209) Paradox módon éppen az ő kritikai indíttatásuk jobban segítette a társadalom megismerését, mint Weis beépülése a rendszerbe. Féja Géza a Viharsarokban (1937) deklarációszerűen fogalmazza meg a népiek szociolögiähoz valö viszonyát — szembeállítva , a rendszer" hozzáállásával: Lassankint huszadik esztendejét ünnepelhetjük annak, hogy a magyar társadalomtudomány gondolata csaknem véglegesen lehanyatlott. Elszánt és szervezett hadjárat folyt a társadalomtudományi gondolkodás ellen s az újabb nemzedékek fejében e hadjárat gőzével vágnak neki a magyar életnek. Egészen megdöbbentő dolog, hogy szellemi életünkben mennyire hátul ballag a társadalmi gondolat. A modern Európa, helyesen, vagy helytelenül, de mindenképpen tudatos és történelmi súlyú társadalmi szervezettségekre épül. Magyarországon azonban teljes társadalmi ziláltságot találunk, az egyének ilyen s olyan ködbe, mesébe, fráziszuhatagba, szektába, vagy legendába menekülnek, hogy társadalmi életünk valóságairól még csak tudatuk se legyen.
