Page 155 [155]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
s mind a hagyományos baloldal, mind az akkor hatalmon lévő jobboldal csődöt
mondott, mivel
s előbbi nem ismerte fel, utóbbi pedig igyekezett elsikkasztani a földkérdést,
noha
s a paraszti szegénység, a magyar társadalom legalább egyharmadának mély¬
szegénysége jelentette a két világháború közötti korszak legfontosabb prob¬
lémakörét.
s A nemzetiségi/nemzeti kérdésben ellentmondásos helyzetet foglaltak el:
miközben gyakran a Kárpát-medence többi népével való együttműködés
mellett (és az adott korszakban mérsékeltnek számító csak etnikai revízió
mellett) szólaltak fel, gyakran ütöttek meg etnicista hangot, gyakran negatí¬
van ítélték meg az asszimilációt, és gyakran nyitottak voltak az antiszemita
diskurzus felé is. A , Mindent vissza!" típusú revizionizmussal vagy az an¬
tiszemitizmussal kapcsolatban nem annyira az elvi kritika, mint inkább az
elkerülés jellemezte őket, annak tudatosítása, hogy ezek a tematizációk az
általuk fontosabbnak tartott társadalmi kérdésekről terelik el a figyelmet.
s A ,hagyományos" politikai táborokkal szembeni ellenérzésüktől (Nagy Sz.
1990) nem teljesen független tényező, hogy erős volt közöttük a nemzedéki
összetartozás. A továbbiakban hat népi írót fogok részletesebben tárgyalni,
mind a hat legfeljebb kamaszkorában járt, vagy gyerek volt a forradalmak
és az ellenforradalom korában.
A népiek számára ,, a szociológia" valóban eszköz volt, mint Kovács Imre híressé
vált szlogenje megfogalmazza: ,,a politika a valóság ismerete nélkül kuruzslás,
első teendőnk a valóság feltárása kell hogy legyen. Hogyan? — Menjünk a nép
közé". (Borbándi 1983:209) Paradox módon éppen az ő kritikai indíttatásuk
jobban segítette a társadalom megismerését, mint Weis beépülése a rendszerbe.
Féja Géza a Viharsarokban (1937) deklarációszerűen fogalmazza meg a népi¬
ek szociolögiähoz valö viszonyát — szembeállítva , a rendszer" hozzáállásával:
Lassankint huszadik esztendejét ünnepelhetjük annak, hogy a magyar társadalom¬
tudomány gondolata csaknem véglegesen lehanyatlott. Elszánt és szervezett hadjá¬
rat folyt a társadalomtudományi gondolkodás ellen s az újabb nemzedékek fejében e
hadjárat gőzével vágnak neki a magyar életnek. Egészen megdöbbentő dolog, hogy
szellemi életünkben mennyire hátul ballag a társadalmi gondolat. A modern Európa,
helyesen, vagy helytelenül, de mindenképpen tudatos és történelmi súlyú társadalmi
szervezettségekre épül. Magyarországon azonban teljes társadalmi ziláltságot talá¬
lunk, az egyének ilyen s olyan ködbe, mesébe, fráziszuhatagba, szektába, vagy legen¬
dába menekülnek, hogy társadalmi életünk valóságairól még csak tudatuk se legyen.