Oldal 150 [150]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN Weis szerint tehát az egyén -— így, általánosságban, minden közelebbi meghatározas nélkiil — nem a társadalom, hanem az állam -— így, általánosságban, minden közelebbi meghatározás nélkül — , tagja", illetve a , nemes rendeltetésétől" vezettetett állam , erkölcsi vagy célszerűségi okokból" nem avatkozik be a család, az egyházak vagy nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogaiba. Kivéve, ha úgy látja jónak, olvashatjuk kétszer is egyértelműen a fent idézett négy mondatban. A mai magyar társadalom (1930) átdolgozott változataként jelent meg 1942ben a Hazánk társadalomrajza, ,,a kortárs szociológia egyik legjelentősebb műve", amellyel Gyáni Gábor társadalomtörténeti tankönyvnek szánt műve egy teljes oldalán ät foglalkozik. (Gyani 1998:170-171) Weis itt érezhetően próbálkozik az etatista és a társadalmi szemlélet , fair" összehasonlításával és történelmi kontextusba helyezésével, de amit ő , helyes egyensúlynak" nevez, az valójában jócskán elbillen az állam dominálta társadalom normatív képe felé. Weis gondolatmenete így rekonstruálható: 1) Társadalmunk gyenge, következésképpen szükséges az állami társadalomszervezés;!*° 2) igaz, az államra összpontosítás (a , túlzott közjogi érdeklődés") ellenhatásaként megjelent társadalmi problémákra összpontosítás, az ún. , reálpolitikai irányzat." Weis e ponton tiszteletteljes fejhajtással utal ,a Legnagyobb Magyarra" (tehát a másként meg nem nevezett gróf Széchenyire)."? 3) Ugyanakkor még az előző bekezdésben összefoglalt szövegben, különösebb átvezetés nélkül a , nyugatról átcsapott," , többnyire idegen eredetű, a magyar sorskérdéseket nem a résztvevő bensőségével, hanem a hideg szemlélő közönyösségével néző híveinek""? tulajdonította a kritikai társadalomkutatást. 20 , .. társadalmunk századok óta gyenge, egyensúlyozatlan és ezt a megelőző nemzedékek fiai helyesen ismerték fel. A felismerésnek nemcsak az a következménye, hogy időszakonkint igen komoly és nemes törekvések voltak társadalmunk átszervezésére, hanem az is, hogy a gyenge társadalom helyett az államra összpontosítottuk figyelmünket és az állami berendezésektől, a közjogi tételektől vártuk a magyarság megvédését, birtokállagának megőrzését." (Weis 1942:4) 1831, A túlzott közjogi érdeklődés visszahatásaként keletkezett azután az az áramlat, amely az állami e lét kérdéseit kevésbbé fontosaknak minősítette és a társadalom fogyatékosságaira mutatott rá. Már a Legnagyobb Magyar működésében is ez a leggzembeszökőbb mozzanat és ő, ha nem is megindítója, de egyik legjellemzőbb képviselője a magyar közéletben a reálpolitikai irányzatnak." (Weis 1942:5) Az egesz szövegkontextus (az utolsó lábjegyzet idézetének közvetlen folytatása): , A következő nemzedékekben mind többen álltak elő azok, akik társadalmi bajainkban fedezték fel állami életünk nehézségeinek forrását és cselekvő beavatkozást sürgettek. A századforduló táján nyugatról csapott át hozzánk az az áramlat, amely szembehelyezkedett a nemzeti állam fogalmával 132 és mindent társadalmi síkra vetített. Ennek az áramlatnak többnyire idegen eredetű, a magyar sorskérdéseket nem a résztvevő bensőségével, hanem a hideg szemlélő közönyösségével néző * 149 "
