Oldal 149 [149]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Marc Bloch fogalmazott volna)... [akkor a lényegi] karaktervonások közé tartozik... a
stársadalomc és sállamc szétválasztása [kiemelések tőlem — D. Cs.], azaz valójában
egy struktúra, mely magát az elméleti szétválasztást lehetővé tette, még pontosabban:
struktúraváltások sorozata, melyben ez a kettősség ilyen vagy olyan súlyozásban fo¬
lyamatosan jelen volt. A szétválasztás éppen nem valami endogén vonása az emberi
történelemnek. Természetesen minden állam valamely társadalmon épül fel, de ötezer
év magaskultúráiban rejlő nehézkedés, hogy a kialakuló állam... olyan szerkezetet és
működési mechanizmust fejlesszen ki, melyben a társadalom jelenik meg az állam
derivátumaként, s nem megfordítva... (Szűcs 1981:317)
Weis István egy következő művének (Államformák — kormányformák, 1939)
12!
©
Az a körülmény, hogy az állam megáll a templom ajtójában, a családi szentély küszö¬
bén vagy a nemzeti kisebbség nyelvi érvényesülésének határánál," nem az állami
főhatalom hiányát vagy gyengeségét bizonyítja, hanem azt, hogy az állam hatalmával
nem él vissza és erkölcsi vagy célszerűségi okokból önmaga állít az elé korlátokat. Az
állam nemes rendeltetéséből folyik az, hogy tagjainak egyéni életét — amennyiben
az az államcéllal nem helyezkedik szembe - nem nyomja el és így a túlvilági élet
boldogságának mikénti biztosításába, a családi élet legbensőbb részleteibe nem szól
bele, a különböző nyelvű csoportok belső nyelvhasználatát nem érinti. A tapasztalás is
azt mutatta az évszázadok folyamán, hogy ezeknek az életelemeknek túlságos állami
szabályozása nem járt előnnyel az állam számára sem, tehát okosabb, ha ezekben a
vonatkozásokban korlátolja magát. Ez a korlátozás azonban mindig önkéntes és sa¬
ját akaratelhatározáson alapul; ha a vallásos társulatok működése, a családi kötelék,
a nemzeti kisebbség magatartása az államhatalom gyakorlóinak nézete szerint az
államra veszedelmessé válik, az állam felfüggeszti önkorlátozását és ugyancsak erős
kézzel nyúl be ezekbe a körökbe is. (Weis 1939:9)
Rejtély, Weis miért ír ilyeneket. Lásd egy három évvel később publikált művének részletét: a
török kiűzése után , Magyarország részévé vált egy nagyhatalomnak, amely... főleg és elsősorban...
arra törekedett, hogy a többi nagyhatalom példájára nyelvben és népi összetételben egységessé
váljék. Ez a törekvés természetesen a magyarságnak nemcsak állami önállóságát, hanem népi
létét is megsemmisítette volna..." (Weis 1942:4) Hajmeresztő: a 18. századi Habsburg államtól
olyan nyelvpolitikát feltételez, amelyet a 20. század közepén Kelet-Közép-Európában nem akart
észrevenni.
* 148 +