Page 138 [138]
OCR
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN világkép, nem volt képes érdemben ellensúlyozni a korszak egészében érvényesülő amatőrséget és a (tudományos) intézményi háttér hiányát. Érdemes hosszabban idézni a fent már említett Tíz év című cikkből: Szociológia! Ez volt az a szó, mely szintetizálta törekvéseinket: a természettudományok diadalmas erejében való hitünket, a rájuk alapított társadalomtudományi kutatást és az ezen felépülő új népboldogító politikát a benthami igazságosság szellemében. Ez volt a célunk és Herbert Spencer az ideálunk, akinek nevével s számunkra írt levelének auspiciuma alatt kezdettük meg működésünket. És a kitűzött célnél még világosabb volt az az ellentét, mely bennünket a régi világtól elválasztott. Irtóztunk a jogdogmatika kietlen paragrafusmagyarázataitól, a törvényszerűség gondolata nélkül kuriózumokat, genealógiákat s csatákat csépelő történetírástól, az egyre növekedő vallásos-nacionalista ideológiától s a haldokló , liberalizmusnak? tehetetlen és gyáva politikai vergődésétől. De milyen eszközökkel vívjuk ki a mi ellentétes igazainkat, minő szövetségeseket keressünk, minő kérdéseket kutassunk, minő taktikát folytassunk, minő politikát készítsünk elő a részletekben? — ezekkel a kérdésekkel alig foglalkoztunk. Fiatalok és utópisták voltunk, akik hittünk az eszmék hatalmában, a fejlődési tan bizonytalan optimizmusában, az igazság erejében, a züllött, elmaradt, régi világ gyöngeségében s mindenekfelett abban, hogy a fődolog a mi szép, egyszerű és tiszta igazságainkra megtanítani az embereket. Racionalista és korrupciógyilkos lovagok voltunk, akik nem törődve a seregek szervezésével és a muníció előkészítésével, a terep kinyomozásával és a taktika szabályaival, lenézve és megvetve a hagyományokat és évszázadok érzelmeinek erejét: büszke és magányos gerilla-harcokat folytattunk evolúciós vagy utilitarista gyémantoshegyti lándzsáinkkal a feudalizmus és klerikalizmus évezredes lovagvára ellen. Ugyan hogyan kételkedhettünk volna győzelmünkben? Hát lehetnek-e egyszerűbb és hódítóbb igazságok a mieinknél? A széles néprétegek érdekeit akartuk felkarolni a kaszinók urai táplálása helyett, a természettudományt akartuk fölemelni a vallási babonák füstölgő oltáraira; az emberszerető, földi morált a hierarchiák megkövesült és krisztusellenes osztályetikája helyébe és a szűklátókörű, elmaradt, dühös és vérengző nacionalizmus romjain megakartuk alkotni a művelt népek testvéri köztársaságát. Lehet-e ennél kábítóbb programm és biztosabb diadal-remény? S akik látják az evolúció ragyogó végcéljait, mit törődjenek azok kis részletkérdésekkel és taktikával? Hisz soká nem habozhat úgyse a józan emberi ész, a helyesen felfogott önérdek, a mi boldogságot adó eszményeink és a mai tudatlan, nyomorgó, fázó és véres jelen között... (1910:2—3) Bár a fenti szöveg a , szociológia" felkiáltójelezett nevével kezdődik, inkább tűnik egyfajta ideológiai prózaversnek. Itt valójában a Fény oldalán álló hősök állnak e 137 "
